KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: Film, színház, valóság Halász Péter
• Jancsó Miklós: Nix
• Grunwalsky Ferenc: A szem nem alhat A látás egyeteme

• Bikácsy Gergely: Földim Rossellini emlékére
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Diktatúra és divatja Disztópiák évszázada
• Kovács Marcell: A rossz álarcában V mint vérbosszú
• Varró Attila: Át a labirintuson Tükörálarc

• Beregi Tamás: Atlantisz túl mélyen van Elsüllyedt civilizációk
FESZTIVÁL
• Kubiszyn Viktor: Alvó medvék álmai Berlin

• Csillag Márton: Négy fickót három golyóval Mi újság, Tiger Lily?
• Takács Ferenc: A csillagok teniszlabdái Meccslabda
MULTIMÉDIA
• Bori Erzsébet: Kétszer lépni egy folyóba Dunai exodus: film és kiállítás
• Strommer Nóra: Digitális varázstükrök Interaktív média
• Reményi József Tamás: Nem bámulni nem lehet Magyar plazma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Bábeli panelek Lazarescu úr halála
• Vincze Teréz: Egy másik sziget Az íj
• Varró Attila: Szavatossági idő A vadság napjai
• Hungler Tímea: Párizsi skizó Caché
• Reményi József Tamás: Fűtő nélkül A halál kilovagolt Perzsiából
KÖNYV
• Kelecsényi László: Lexikon-lakás Magyar Filmlexikon
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Lemming
• Hungler Tímea: Transamerica
• Ardai Zoltán: A bajusz
• Wostry Ferenc: A sziklák szeme
• Köves Gábor: Maradj!
• Dercsényi Dávid: Bab’ Aziz
• Hámori Dániel: Soha ne mondd, hogy soha
• Géczi Zoltán: Hét kard

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Óriáskerék

Varró Attila

Wonder Wheel – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Kate Winslet (Ginny), Justin Timberlake (Mickey), Juno Temple (Carolina), Jim Belushi (Humpty). Gyártó: Amazon Studios / Gravier Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 101 perc.

Az európai nagyvárosokat érintő koprodukciós zarándokútját megszakítva idei kötelező filmjében Woody Allen nosztalgikus kitérőt tett ifjúsága sikerfilmjeinek szülővárosába: ám a Manhattan Central Park-vidéke, az Annie Hall Greenwich Village-e és több Broadway-film után ezúttal elhagyja a belváros elefántcsonttornyát – Brooklyn óceánparti vidámpark-negyede, a Coney Island világáért. A színes vattacukrok, húszcentes dodzsemek és harsány freak-showk „tahó meseországa” már távolról sem a Bergman-retrospektívek és chiaroscuro planetáriumi randevúk hazája: Allen 21. századi pályaszakaszához híven ismét a klasszikus Hollywoodhoz fordul ihletért az európai filmművészet helyett. Újabb Vágy villamosa-történetében (lásd Blue Jasmine) olyan 50-es évekbeli melodrámát kerekít, mintha csak Barbara Stanwyck, Marilyn Monroe és James Dean digitális verzióinak írta volna: az Eisenhower-Amerika nagy karneváljában egy pincérnőlétből jobb sorsra vágyó, elvetélt színésznő és húsz évvel fiatalabb buta-szőke mostohalánya küzdenek egy írói babérokra törő, sármos-rebellis strandőr kegyeiért.

Allen hősei ezúttal nem csak tragikus vétségüket hordozzák transzparensen a fejük felett (hála az íróhős tudálékos narrátor-figurájának), de szimbólum-mivoltuk is igen szembetűnő: a bizonytalan szerzőalteregó tépelődése a mély emberi drámák lehetőségét magában hordozó színésznő és a közönségcsalogató eye-candy között roppant súlyos, bár nem túl eredeti alkotói dilemmát jelez – dönteni kell-e művészet és szórakoztatás között vagy netán lehetséges egy édeshármas, amelyben élvonalbeli színésznők töltik meg élettel a kliséfigurákat és Vittorio Storaro ecsetjével festik a neonfényes vurstli-képeket. A végkimenetel kettős kudarcot sejtet, maga a film szinte kezdettől ugyanezt bizonyítja. Ezzel együtt az Óriáskerék a kortárs Allen-pálya egyik legnézhetőbb opusza, hála a közreműködők igyekezetének és a korabeli helyszín örömteli, erős atmoszférájának – lehet, hogy a szerzői univerzum mind jellegtelenebbé tágul, de Brooklyn szerencsére nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13478