KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: Film, színház, valóság Halász Péter
• Jancsó Miklós: Nix
• Grunwalsky Ferenc: A szem nem alhat A látás egyeteme

• Bikácsy Gergely: Földim Rossellini emlékére
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Diktatúra és divatja Disztópiák évszázada
• Kovács Marcell: A rossz álarcában V mint vérbosszú
• Varró Attila: Át a labirintuson Tükörálarc

• Beregi Tamás: Atlantisz túl mélyen van Elsüllyedt civilizációk
FESZTIVÁL
• Kubiszyn Viktor: Alvó medvék álmai Berlin

• Csillag Márton: Négy fickót három golyóval Mi újság, Tiger Lily?
• Takács Ferenc: A csillagok teniszlabdái Meccslabda
MULTIMÉDIA
• Bori Erzsébet: Kétszer lépni egy folyóba Dunai exodus: film és kiállítás
• Strommer Nóra: Digitális varázstükrök Interaktív média
• Reményi József Tamás: Nem bámulni nem lehet Magyar plazma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Bábeli panelek Lazarescu úr halála
• Vincze Teréz: Egy másik sziget Az íj
• Varró Attila: Szavatossági idő A vadság napjai
• Hungler Tímea: Párizsi skizó Caché
• Reményi József Tamás: Fűtő nélkül A halál kilovagolt Perzsiából
KÖNYV
• Kelecsényi László: Lexikon-lakás Magyar Filmlexikon
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Lemming
• Hungler Tímea: Transamerica
• Ardai Zoltán: A bajusz
• Wostry Ferenc: A sziklák szeme
• Köves Gábor: Maradj!
• Dercsényi Dávid: Bab’ Aziz
• Hámori Dániel: Soha ne mondd, hogy soha
• Géczi Zoltán: Hét kard

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A második anya

Árva Márton

Que Horas Ela Volta? – brazil, 2015. Rendezte és írta: Anna Muylaert. Kép: Bárbara Álvarez. Zene: Fábio Trummer. Szereplők: Regina Casé (Val), Michel Joelsas (Fabinho), Helena Albergaría (Edna), Camila Márdila (Jéssica). Gyártó: Gullane Filmes / Africa Filmes / Globo. Forgalmazó: Cirko Film kft. Feliratos. 114 perc.

Brazíliában csak 2013-ban született törvény arról, hogy a háztartási alkalmazottak tevékenységére is vonatkozzon az általános munkajog, de latin-amerikai kontextusban még ez is példamutatóan haladó lépésnek számít, amire a helyi sajtó „a rabszolgaság második eltörléseként” utal. A régió felélénkült emancipációs diskurzusához és a szolgasorsok tabuinak kibeszéléséhez elsősorban társadalmi-politikai motivációk mentén olvasható filmek járulnak hozzá, legyen szó a panamai Hatalomátvétel túszejtő szatírájáról, az argentin Cselédszoba szolid drámájáról, vagy a mexikói Parque vía és a perui Fausta éneke fesztiválkedvenceiről. A tematika brazil darabjai a Meirelles-féle Egy takarítónő naplójától A második anyáig azonban több figyelmet szentelnek hőseik magánéletének, így az igazságérzet mellett az érzelmeket is megmozgatva próbálják kidolgozni progresszív állításaikat. A legfrissebb tételek a társadalmi szakadékok tarthatatlanságát (Casa Grande) illetve a gyakran családtagként szeretett szolgálók kilátásait is (Doméstica) személyes kapcsolatok ábrázolásán keresztül fogalmazzák meg.

Muylaert filmje (eredeti címén: Mikor jön haza?) ebbe a kontextusba illeszkedik, és könnyedén fogyasztható anyamelodrámát vegyít az egyenlőtlenségeket pellengérre állító szolga-történetbe, melyben a dadaként is helytálló házvezetőnő messziről jött lánya megkérdőjelezi a luxusvilla mikrokozmoszát működtető hierarchiát. Az egyetemre készülő, öntudatos Jéssica érkezése rákényszeríti a családot, hogy láthatóvá tegye, ezáltal újra is tárgyalja a megkülönböztetés íratlan szabályait, a fiatal generáció pedig a képkomponálás módjában is gyakran visszaadott szűk keretek kimozdítását, és nyitottabb-dinamikusabb mozgásterekre cserélését sürgeti (lásd az építész-felvételi metaforáját). Bár a film játékos hangvétele néhol felfrissíti a háztartási közegből kiszóló, közhelyszerű kritikus motívumokat (határsértéstől szerepcseréig), a rebellió családcentrikus lekerekítése talán túlságosan is felhígítja az öntudatra ébredés tónusait az egymásra találó felek örömkönnyeiben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12308