KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A látogatók

Varró Attila

The Visitors – amerikai, 1972. Rendezte: Elia Kazan. Szereplők: Patrick McVey, Patricia Joyce, James Woods, Steve Railsback. Forgalmazó: Fantasy Film. 88 perc.

 

Elia Kazan életművével kapcsolatban talán a legismertebb megállapításnak számít, hogy az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt tett 1952-es vallomásától kezdve (amelyben számos kollégát nevezett meg kommunista-szimpatizánsként) voltaképpen valamennyi filmje az árulás igazolhatóságának problémáját feszegeti – a Rakparton klasszikusán kívül mégis csak egyetlen műve épül közvetlenül erre a morális dilemmára. Az életpálya alkonyán forgatott A látogatók (amelynek forgatókönyvét Kazan legidősebb fia írta egy The New Yorker-cikk alapján) ugyanazon a megtörtént eseten alapszik, mint a De Palma-féle A háború áldozatai: a vietnami háború poklában foglyul ejtett fiatal lány kollektív meggyalázását és meggyilkolását jelentő közkatona azonban ezúttal nem a párás dzsungelben kényszerül felvenni a harcot saját bajtársaival, hanem friss családi otthona falai közt a havas Connecticutban, évekkel a kegyetlen bűntett után.

Az 1972-es A látogatók nem csupán az író személye, a 16 mm-es formátum és az erőteljes kamara-jelleg okán tekinthető egyfajta rendhagyó home movie-nak Kazan pályaképében: a rendező ezúttal a stúdiófilmjeire jellemző didaktikus hangvétel helyett minimalista, kíméletlen intenzitású és mindenek előtt igen intim lélektani drámában idézi meg saját démonait – mintha csak a korszak Vietnam-traumáját feldolgozó inváziós rémfilmek (Az élőhalottak támadása, Az utolsó ház balra, Őrjöngők) szociohorrorja kerülne egyéni hangszerelésre a Kazanra jellemző színpadi erényekkel. A precízen kimért drámai felépítményben lépésről lépésre uralkodik el a téboly, a főként szereplő-párosokra komponált jelenetekben kibontakozó színészi összjáték végig dermesztően meggyőző (élen a főhőst és a bosszúszomjas antagonistát alakító WoodsRailsback elsőfilmes kettősével), a végkifejlet pedig bármelyik pszichothriller díszére válna a hetvenes évek méregerős és éjsötét felhozatalában.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9869