KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Árnyékok

Vajda Judit

Senki – macedón-német-olasz-bolgár-spanyol, 2007. Rendezte és írta: Milcho Manchevski. Kép: Fabio Cianchetti. Zene: Ryan Shore. Szereplők: Sabina Ajrula (Dr. Vera Perkova), Filareta Atanasova (Gordana), Salaetin Bilal (Gerasim), Dime Ilijev (Ignjat Perkov), Vladimir Jacev (Dr. Shishkin). Gyártó: Blue Eyes Fiction / Camera / Classic / Senka DOOEL / Tornasol. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 120 perc.

 

Egy szokatlan kitérő után (lásd a Dust című, részben az Egyesült Államokban, sztárokkal forgatott westernt) Milcho Manchevski macedón rendező visszatért első nagyjátékfilmje, a díjakkal elhalmozott költői kirakósdi, az Eső előtt hazai közegébe. Ezúttal azonban újabb műfaji próbálkozásnak lehetünk tanúi: Manchevski a horrorral és a természetfeletti thrillerrel kacérkodik. Ugyanakkor az Árnyékok nem nélkülözi a költészetet és a kirakósjátékot sem, mivel elvileg olyasféle rejtélyfilmről van szó, melynek nyitjára a nézőnek magának kell rájönnie. Ennek értékéből sajnos sokat levon, hogy „a nagy titok” már a legelső perctől kezdve világos (és nem csak azoknak, akik látták a Hatodik érzéket és/vagy néhány epizódot a Szellemekkel suttogóból), ezután pedig értelemszerűen sorjáznak a kitalálható fordulatok.

Az Árnyékoknak ráadásul elég rossz a ritmusa is: túlbeszélt, önismétlő, emiatt pedig – a kezdetben biztatóan fojtogató hangulat ellenére – a feszültséget is nélkülözi. A zsánerfilmes bakik mellett a film sajnos a szerzői film frontján sem kápráztatja el a nézőt: néhány nyom (a lakásbelsőkben játszódó jelenetek Polanski Iszonyatát idézik), utalás, szimbólum után (sokatmondó például a főhős, a szörnyű autóbalesetet túlélt fiatal orvos kereszt- és beceneve is: előbbi a halottaiból feltámasztott Lázárra, utóbbi – Lucky – a szerencsére utal) sehova sem fut ki – megoldása csak a horrormese végére tesz pontot, egyebekben hiányok maradnak benne, a tanácstalan nézőben pedig kérdések.

Manchevski alkotása tehát egyik oldalról nélkülözi a ritmust, a feszültséget és a rejtélyt, másik oldalról pedig a markáns szerzői stílust. Némi vigaszt néhány, formai megoldás nyújthat: Fabio Cianchetti operatőri munkája, aki gyönyörűen fényképezte a macedón tájat és Ryan Shore fesztiváldíjas zenéje, aki olyan dallamot komponált a filmhez, mintha abban sokatmondó, rejtélyes, jelentős és végül katartikus események történnének. De szép is lenne.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9568