KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Interaktív média

Digitális varázstükrök

Strommer Nóra

Kibertükör, időtükör, fúziótükör a Csodák Palotájában. Digitális kamera által homályosan és megsokszorozva.

 

Ez „az érdekes kép minden pillanatban változik, ahogy künn az emberek összekeverednek”– olvashatjuk egy 2006-os interaktív multimédia-kiállítás katalógusa helyett az 1896-os Millenniumi Lapokban annak az össznépi látványosságnak a leírását, ami a camera obscura elvén alapulva ejtette ámulatba kora közönségét. Az okuloszkóp névvel illetett szerkentyű egyszerre szolgálta közönsége szórakozását és okulását, ahogy bő száz évvel később a Millenárison az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete jóvoltából felállított Varázstükör című interaktív médiainstalláció is tudomány és művészet metszéspontjában áll. A hosszabb-rövidebb ideje ismert mozgóképes eljárásokat továbbfejlesztő Médiatechnológia Csoport – Kiss Gergő, Sárosi Anita és Vicsek Viktor – digitális varázstükrei amellett, hogy tudományos újdonságot jelentenek, filmes potenciállal is bírnak.

A két egymástól bő száz évvel elválasztott esemény közötti véletlen egyezéseket és valós párhuzamokat félretéve az ellentétek is kirajzolódnak. Jonathan Crary a ma mozijához vezető kísérletezői folyamatot azzal a szellemi változással kapcsolja egybe, ami az objektív látás kudarcától a látás szubjektivitásának felismeréséhez vezetett. A mozizásnak és a mozgóképek megjelenítésének mai konvenciói a szem becsaphatóságát kihasználva alakultak ki, a film úgy adja vissza a mozgás által létrehozott térbeli és időbeli információkat, hogy az az agyunkban egyébként létrejövő képekhez hasonlítson. A Millenárison a Csodák Palotájának fantasztikus-tudományos játékai között kiállított varázstükrök a digitális technológia révén a mozgóképes konvencióktól eltérően tükrözik vissza az időt és a teret, és ezáltal valós időben hoznak létre érdekes vizuális effekteket.

Három képernyő – kibertükör, időtükör, fúziótükör – három különböző módon adja vissza a rejtett digitális kamerák által látott képet, amit az installációval kísérletező lurkók mozgása alapján rajzol ki. A létrejött képek többet foglalnak magukban az aktuális időpillanatnál, a testet átlátszóvá tévő kibertükör például az adott pillanatban a kamera által látott képet egy korábbi állapottal hasonlítja össze, és egyiket a másikból kivonva hozza létre azt a folyékony halmazállapotúnak tűnő, áttetsző testet, ami a tükörben mi magunk vagyunk. A szemlélőnek meg kell figyelnie a tükröt és találgatni annak működését ahhoz, hogy játszani tudjon vele. Ha a tükör előtt álló test mozdulatlan, akkor térbeli és időbeli változás híján a tükörkép is kevésbé lesz érdekes.

Az áttetszővé tévő tükör trükkjéhez hasonló hatás csak digitális eszközökkel érhető el, a másik két tükör viszont a kísérletező, vagy tudományos célokat szolgáló analóg filmezés és fotózás bizonyos módszereit fordítja le digitálisra – és valós idejűre. Az időtükör a réskamera elvén működik, a visszatükrözendő térnek csak egy függőleges szeletét veszi figyelembe, és az ebben a szelvényben bizonyos időközönként látott képeket helyezi időrendi sorrendben egymás mellé. Az így létrejött kép a térbeli perspektívát időbeli perspektívára cseréli. Réskamerával analóg formában is számtalan kísérletező művet készítettek, nem is kell messze mennünk, hogy erről meggyőződjünk, Kardos Sándor tavalyi, sokat díjazott Résfilmje is ezzel a technológiával dolgozik. Az eljárás a mainstream filmekben is megtalálta a helyét, a 2001: Űrodüsszeia végének pszichedelikus képsorait Douglas Trumbull hozta létre a réskamera speciális alkalmazásával, de ennél még szebb az, hogy a digitális technológia révén 2001-ben Greg Ercolano visszafejtette azokat a képeket, amelyeket kamerázva Trumbull ’68-ben létrehozta a hírhedt képszekvenciát. Az időtükör és két társa annak demonstrációja, milyen változatos képi hatások érhetőek el a mögöttük álló eljárásokkal. Ezek a fejlesztések nem maradnak el a nemzetközi élvonaltól, hasonló művészi és tudományos kísérleteket számos nyugat-európai egyetemen, Japánban és Amerikában is folyamatosan végeznek.

 

Varázstükör – A Médiatechnológia Csoport interaktív multimédia-kiállítása. Csodák Palotája.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8603