KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Millecentenárium

Történelmi, ismeretterjesztő

Uccu, megérett a meggy

Jancsó Miklós

Senki se mosolyogjon jobban, mint amilyen jókedve van. (Ben Turán)

Bevezetés

Manapság általános hiedelem, hogy a magyarok Ázsiából jöttek és hogy körülbelül 1000 évvel ezelőtt nomádokként vándoroltak Európába.

Ezt iskoláinkban is így tanítják. Ami azonban csak újabb kitalálás, amiről egyetlen régi feljegyzés sem tud semmit. Alapítója pedig, természetesen nem-magyar, vagyis WAMBERGER Hermann író és keleti utazó volt.

Miután azonban ez elmélet Ferenc József császár politikájának igen megfelező volt, Wamberger nem csupán Bécsbe rendeltetett, hanem igen kedves vendégként, császári ebédhez is meg lett híva.

...hangoztatta, hogy a magyarság ’par exellence keveréknép’ és hogy ’a mai magyarság vérében az ősmagyarságénak már egy csöppje sincsen’. Amivel szemben embertanilag kimutatható, hogy a magyarság ma is 98%-ban egyöntetű faj; valamint nyelvészetileg is, hogy nyelve szinte egyöntetű európai ősnyelv, amelybe csak a kereszténység fölvételével, majd az osztrák uralom alá kerülés után keveredett kevés, de fölösleges, ki is küszöbölhető idegen elem.

Ámde Wamberger Bécsből nem csupán a legnagyobb kísértésekben részesült, hanem a császár magyar nemességet is adományozott neki, miután ő a magyarosan hangzó Vámbéry Ármin nevet vette föl.

 

 

Tárgyalás

 

Az emlős emberiség keletkezési helye Európa volt, éspedig a Kárpát Medencében és a Csallóköz szigetein, amelyek akkoriban még a Duna deltáját képezték, mert az egész Alföld még tenger volt. Ez sóssá is lett, mert sóját a máramarosi sóhegyekből kapta. E tenger később a Vaskapu hasadékain át, amely egy nagy vulkanikus fölindulás következtében támadott földrepedés, lefolyt ugyan, de azért az Alföld még sokáig óriási tó- és mocsárvilág maradott, illetve csak hosszú évezredek alatt apadott méginkább el azáltal, hogy a Vaskapun át lefolyó víz e nyílást mind mélyebbre mosta ki, másrészt az Alföld szélhordta porból, korhadó növényi anyagból és a folyók hordta iszapból mindinkább föltöltődött.

Eleinte csak egy kontinens létezett, amely megnövekedvén, részei utóbb egymástól el is válván, hozták létre a mai világrészeket. Az utóbb mégis terjedő gömbölyűfejű magyart faj a Földön többfelé nagy műveltségeket is alapított, amelyek azonban nem lévén technikai, hanem csak szellemi műveltségek, anyagi nyomokat, romokat, tárgyakat keveset hagytak hátra, a szellemiekben azonban minden mai műveltség alapját képezik.

E faj keletkezéskora a Jégkorszakok előtti időkben, valamint azok alatt is és az úgynevezett Aranykorban volt, amelyben az ember még más fémet, mint az aranyat nem ismert, de ennek nagy bőségében volt, mert a Duna homokja tele volt vele. E boldog korról a csallóközi ’Aranykert’-ről, vagy Tündér Ilona kertjéről, illetve Tündérországról népi mondáink, regéink ma is beszélnek.

A magyarság ázsiai eredetéről szóló tan tehát: történelemhamisítás. Amelyet azonban az osztrák császári államhatalomnak a legnagyobbrészt idegen kézben lévő sajtó és iskolák által a leigázott magyarsággal magával is sikerült elhitetnie és így a világgal is. Árpád honfoglalói ellenben azon ősidőkben kivándorolt törzseinknek egy részét képezték, amelyek kint eltörökösödtek és kiválóan harciasokká is lettek, de amely visszatérve s a Magyarországon akkoriban uralkodó idegeneket legyőzve, a földművelő ősmagyarsággal egyesülve, a mai magyar államot, de nem a nemzetet, alapította, de ezután az ősmagyarságba teljesen visszaolvadott, török nyelve eltűnt... Magorról és Hunon-ól szóló ősregénk pedig csak jelképezés. Ezen ikertestvérpár a Nap két személybeni megszemélyesítését jelentette. Magor, vagy Magyar a Napból származó erőny (energia) alkotó erejét jelképezte, Hunor pedig ugyanezen erőny romboló hatalmát. Ezért Magor jelképe a gömb volt, Hunoré az ék. A gömb, vagyis a mag az alkotás, teremtés jelképe volt, az ék ellenben a rombolásé, mert minden fegyver lényege is a behatoló, szétvető ék.

A tulajdonképpeni magyarok, Magor Napisten utódai, mindig békés, szorgalmas földművelők voltak, mint ahogy a magyar nép óriási többsége ma is az. Az UGOR, UHOR, UNGAR, UNGER név ősidők óta mindig földművelőt jelentett.

Vallásos tiszteletben részesülő növényeik főképpen a gömbölyű gyümölcsöt, magvakat termők voltak, illetve a törzs keletkezése helyén ezek termettek leginkább. Vallásos tiszteletben és szeretetben részesültek náluk ez állatok: a szarvas, a madarak, de nem a ragadozók, a gömbölyded alakú bogarak, főképp a katicabogárnak ma nevezett. Legszentebb gyümölcsfájuk volt a meggy, amelyet a Napisten fájaként tiszteltek. Viszont legszentebb viráguk meg a gyöngyvirág, a Földistennő, vagyis Tündér Ilona virága. A meggy lombja zöld, virága fehér, bogyója piros. Tökéletesen ugyanígy van ez a gyöngyvirágnál is. És ezek voltak szent színeik is és ezek a magyar nemzeti színek ma is.

 

 

(Mazsola a kuglófban)

 

Az időt, esztendőt minden nép örökkön haladó, járó valamiként fogta föl. Ezért például a szláv hoda = jár igéből lett a szintén szláv hodina, godina = év, esztendő. Világos tehát, hogy a magyar jár igéből lett a német Jahr = év, esztendő.

 

 

Befejezés

 

Árpád apánk megérkezik a honfoglalókkal Vereckéhez. Megállnak, lenéznek a síkra. Ismeretlen táj. Katonák, tudják, hogy akárhová csak úgy nem lehet bemenni, előtte fel kell deríteni. Előre küldik hát a kabarokat. Azok úgyis zsidók. Ha veszni kell, vesszenek azok.

Három nap múlva visszatérnek. Lelkesen jelentik.

– Árpád apánk, fantasztikus hely! Erdők, mezők, folyók, tavak. Az erdők tele vaddal, a vizek hallal. A legelők végtelenek... És az egész üres... Nem látni egyetlen embert se.

Ezeknek nem tűnt fel, hogy nem lakik itt senki?

(Magyar Adorján írásai nyomán

Nádasdy Kálmán anekdotájával)

 

 

Ja, és még valami...

Ajánlott, nem kötelező olvasmány

Jegyzetelni nem kell

 

...Nem volt könnyű élete a régi világbeli magyarnak a Belvárosban már a peleskei nótárius óta.

Konok német fészek volt a Belváros harminc esztendő előtt, a Hatvani utcában nem értette meg a boltos a vidéki jogásznak a szavát, aki magyar nyelven kért kokárdát a nemzeti ünnepélyhez, a Váci utcában német volt minden boltfelírás.

...Isten nyugosztalja régi városatyáinkat, bizony akadékosan forgatták a szájukban a magyar szót. A sajtó Eszlárral meg az öreg Tiszával volt elfoglalva, szunnyadt a magyar érzés a városban, míg a Janszky-féle tüntetés után egyszerre megváltozott a világ. Hirtelen, váratlan erős áramlás futott végig a városon, elfelejtik a zsidókat, Verhovayt; az ifjúság zajongani kezd a Kecskeméti házban, a sajtó lármásan agitál a névmagyarosítás mellett, s Feleky Hugó dr. leszakítja az első német cégtáblát a Belvárosban.

...Magyarosodjunk! Ez a jelszava a korszaknak.

...új lapok alakulnak, amelyeknek egyetlen céljuk az erőszakos magyarosítás, a pincérnek kiütik a kezéből a német újságot, és nemzeti hősként jár minden verekedő, aki az osztrák tisztekkel skandalumot rendez az orfeumban a Kossuth-nóta vagy egy német szó miatt. Vérmes, erőszakos, szinte a megfélemlítésben örömét lelő korszaka ez Pesten a magyarságnak. A sajtó vérbe borult szemmel uszít, mindennaposak a csetepaték a belvárosi spiszbürgerek és a lelkes ifjak között, amely harcok többnyire hatósági beavatkozás nélkül érnek véget, Carola Cecilia is kibontja az orfeum színpadán a trikolórt, mikor a Hölgyzászlóalj utolsó kvadrillja következik, az egész ország tapsol, mikor kísérlet történik a Hentzi-szobor felrobbantására.

... A német polgárok egyszerre azon vették észre magukat, hogy a saját kocsmáikból, megszokott sarkaikból és az önállóan befüstölt bolthajtások alól, Kossuth-nótával, magyar pohárköszöntővel, hazafias, harsogó lármával küldik őket hazafelé.

... A terézvárosi „Tyúkketrec” vendéglőben hangzik fel először az erőszakos, követelő kiáltvány, régi időknek jelszava:

– Magyarul!

A fogadós, kellnerek, veinbursok, csaposok és vendégek rémülten néznek körül. Terézia városrész még olyan sült német, hogy germánul ugatják az idevaló kutyák a holdat.

...Márkus József, a későbbi főpolgármester magyar nótákat énekel a „Tyúkketrec” német törzsvendégeinek... Örley Lajos, Dezsényi József, Sümegi Vilmos, Takács Gyula ülik körül az asztalt, és nem egyszer tettlegesen részt vesznek a magyarosítás munkájában.

 

*

 

– Én vagyok az árva, akarat nélküli, szegény ember Magyarországon, akivel erősebbségét mindenki érezteti – mond Szilveszter úr, és barátja karjába kapaszkodott. – Még te is erősebb vagy nálam.

– Csak fiatalabb és szomorúbb – védekezett Rezeda úr. – És ezért nem lehet rám haragudnod.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 15-16. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=54