KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A király ágyasa

Turcsányi Sándor

 

Sokat ígérő cím. Kosztümös! Ágyasos! Ma, mikor törvényre törve ülünk moziba. Legkedvesebb emlékünk, a romantika köszönt itt ránk. Perecet rágva Gérard Philipe-re várunk, ki álmodni sem mert szenvedélyeinkért ránt kardot. Szerelem és vér. A megszokássá csontosodott vágyakozás. Most sem bírunk csalódni. Megint a semmi jön szembe, a saját semmink. Ágyas komolyan veszi szerepét, börtöne e mindig hívogató bútordarab. Előbb a férje, majd a király, végül a himlő dönti ágyba. Utóbbit tűri legjobban, viszont ettől kiütéseket kap. De nem csak ágyas, székes (néző) is. Ő a filmtől. E bántóan színes filmtől. Nyugati reklámoktól elszínesült eszünk is megáll. Arany és kék szavakkal sem lehet megfogalmazni a harsányság e cseppet sem diszkrét báját. A fehérnél is halványabb árnyalat blődsége nyer itt érdemeinknek kijáró formát. Kék az ég és zöld a fű, Benetton-zöld. Természetesen valami helyett. S itt nem súlyos, lelket kellemesen bántó dologra gondolok. Pusztán egy jó kis másfél órára. Egy mozira. Helyette álemberek, álruhában hamis-hazug érzelmekkel gyötrődnek megvalósíthatatlan instrukciók csapdájában. A kosztümös film legyen ibuszos, de e vállalkozóivá fejlődött-züllött világunkban a szabadverseny sosem volt horizontokat nyit. Tán bécsi utazási irodák katalógusainak képei produkálhatnak hasonló érzéseket. Rivoléi lagúnákon könnyű csónakok suhannak vívódó hőseinkkel. Akik, ahogy köll, nemcsak vívódnak, vívnak is. A Veszedelmes viszonyok téli betetőző bajvívása őszivé rückvercel. Nem vakító kristályhó, csak hajzsírosító hideg eső. De ugyanúgy tízezer oldalvágás és befejezésként orgyilok. Minek? Hősnő végül megvallja másfél órán keresztül utált királynak, hogy szereti. Majd Torinóból Párizsba utazva irodalmi szalonok fejedelemasszonya lesz. Feledve álármányt, ál-szerelmet, de a néző vajh hova mehet a büdös moziból? Kukutyinba nyilván. Kiüresednek a mozik, meghal a film, s vele mi is. Most mégis inkább azt mondanám, e két mozijegy árán vegyen ki-ki saját ágyasának pár szál virágot, s ne gondoljon e betegágyas(os) délutánra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4244