KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Billy Elliot

Nevelős Zoltán

 

Egy angol bányászvárosban Billy a boksz helyett a balettet választja, emiatt egyszeriben a családi és a társadalmi válság kereszttüzében találja magát. A film a nyolcvanas évek bányászsztrájkjainak korát idézi, amikor plexipajzsos rendőrök masíroztak a vöröstéglás bányásztelepek utcáin.

Billy édesanyja meghalt, apja és bátyja a sztrájkkal és a mindennapi betevő előteremtésével vannak elfoglalva. A nehéz körülmények miatt még nehezebb elfogadniuk, hogy a család kisebbik fia cseppet sem férfias időtöltésben leli kedvét. A helyzet minden érintett szereplőt alaposan próbára tesz. A forgatókönyvíró érdeme, hogy a néző soha sem tudja biztosan, sikersztorit lát-e vagy társadalmi drámát, aminek akár rossz vége is lehet.

Ehhez a fajta filmhez az angolok nagyon értenek: egyszerre hitelesek és szórakoztatóak, megdöbbentőek és szívmelengetők. A Billy Elliot ebből a sorból is kitűnik – talán a mindenki által átélt generációs konfliktusa miatt –, mindenesetre a 2000-es esztendő egyik legsikeresebb angol filmje volt (a Blöff mellett). A korhangulat megteremtése hibátlan, a tömegjelenetek, amelyekre még emlékezhetünk a híradókból, hol ijesztőek, hol megrendítők, olykor még humorosak is, a balettbetétek pedig egyszer sem unalmasak, sőt a korabeli rockzene-kíséretnek hála, kifejezetten élvezetesek. Jamie Bell a címszerepben nemcsak ügyes táncos, hanem kitűnő színész is – nem csoda, hiszen valamennyire a saját történetét játszotta el: ő maga sem merte elárulni osztálytársainak, hogy balettórákra jár. Az övénél árnyaltabb és fajsúlyosabb szerep a balett-tanárnőé és az apáé, amelyet Julie Walters, illetve a Nevem: Joe-ból és az Árvákból ismert Gary Lewis alakít kíválóan.

A film tökéletes volna a giccses epilógus nélkül: 15 évvel később Billy apján és bátyján cseppet sem látszik meg az idő múlása, Billy kék szeme viszont barnára változott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3254