KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szél dühe

Benke Attila

La collera del vento – spanyol-olasz, 1970. Rendezte: Mario Camus. Szereplők: Terence Hill, Manuel Alexandre, Fernando Rey, Mario Pardo, Ángel Lombarte, Máximo Valverde, Carlo Alberto Cortina. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 104 perc.

A kizárólag pénz vagy bosszú miatt tevékenykedő, kétes erkölcsű, koszos zsoldosokat és paraszt-forradalmárokat szerepeltető olasz western a hatvanas évek közepén Sergio Leone stílusteremtő és témaindító, örökzöld klasszikusával (Egy maréknyi dollárért) kezdte szárnyalását, és a műfajciklusból gúnyt űző Az ördög jobb és bal keze sikere után a következő évtized derekára már önparódiába fulladt. Tiszavirág élete ellenére az ultraerőszakos „spagetti western” kultúrtörténeti jelentősége nemcsak a műfaj felfrissítésében rejlik, társadalmi szerepvállalásuk miatt is emlékezetesek Sergio Corbucci, Sergio Sollima, Damiano Damiani rendezők és Sergio Donati, Franco Solinas forgatókönyvírók művei. Az italowesternek egy része – mint az 1910-1917 közti mexikói forradalom idején játszódó A zsoldos vagy a Ki tudja? – komoly politikai kalandfilm, az amerikai Vadnyugat mítoszát átalakítva a hatvanas-hetvenes évek olasz és nemzetközi kríziseire reagáltak (terrorizmus, munkássztrájkok, az Egyesült Államok külpolitikája Latin-Amerikában és agressziója Távol-Keleten, a „harmadik világ” forradalmai stb.).

Akár Mario Camus spanyol „eastern”-je, A szél dühe, mely alapszerkezetét tekintve nem túl eredeti, hiszen tipikus olaszos bosszútörténet, s többek között Damiani említett remekművéből (Ki tudja?) ismerős pálfordulás-sztori egy bérgyilkosról (Marco), aki az elfojtandó forradalom élére áll. Camus easternjének különlegességét ugyanaz adja, mint a mexikói Zapata-westerneknek vagy az 1920-as évek Brazíliájában játszódó A banditának: regionális történelmi-mitológiai témákkal keresztezi az amerikai western világát. A szél dühe a XIX. század végi Spanyolország vidéki parasztlázadásait használja fel, hogy közvetetten, tömegfilmes formában (bár nem kevés didaktikus párbeszéddel) kritizálja az ekkor már puhuló, de még elemében levő Franco-diktatúrát. Így Szomjas György Talpuk alatt fütyül a széljéhez vagy Hajdu Szabolcs Délibábjához hasonlóan A szél dühe is virágnyelven előadott rendszerkritika, ígéretes kísérlet az amerikai és európai tradíciók átpolitizálására. Kár, hogy a bérgyilkosból bosszúálló forradalmárrá váló Marco története sematikus vendettává, sablonos tragikus románccá egyszerűsödik a cselekmény vége felé közeledve. Mindenesetre az olasz westernekből ismerős, fülledt és kegyetlen atmoszféra, a spanyol közeg mint „Vadnyugat”, s a hetvenes évek vígjátékainak sztárja, Terence Hill szokatlanul drámai és tragikus szerepe miatt mindenképp érdemes próbát tenni a filmmel.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12344