KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Végső menedék

Varga Zoltán

Shelter – amerikai, 2010. Rendezte: Björn Stein, Mans Marlind. Szereplők: Julianne Moore, Jonathan Rhys-Meyers, Jeffrey DeMunn. Forgalmazó: ADS Service. 112 perc.

Michael Cooney a hóemberként reinkarnálódó sorozatgyilkost szerepeltető videófilmjeivel debütált rendezőként (Jack Frost 1–2.), de íróként valamivel magasabbra tette a mércét – legnagyobb dobása ez idáig a 2003-as Azonosság, amelyben a psziché sötét oldala iránti érdeklődését csavaros, jóllehet a gyakorlott thrillerfogyasztók számára kevésbé meghökkentő történetbe csomagolta. Hasonló úton jár a legújabb forgatókönyvéből készített Végső menedék, amely az Azonossághoz mérve sem igazán meggyőző tétel, habár – elsősorban a műfaj kedvelői számára – nem feltétlenül erények híján való. A borzongató hangulat erősségeként kivált a természeti helyszínek jelentékeny szerepeltetése említhető; a színészek is (a doktornőt alakító, a műfajfilmekben jó ideje kényelmetlenül mozgó Julianne Moore és a titokzatos ápoltat ihletetten játszó Jonathan Rhys-Meyers) találóak; mi több, minden komplikáció dacára a suspense működtetésében sem vall kudarcot a film, takarékra állítva a sokkhatásokat.

A többszörös személyiségzavar jelenségét fürkészni persze mostanában meglehetősen divatos (lásd a Viharszigetet vagy a nálunk egyelőre nem hozzáférhető John Carpenter-filmet, a The Wardot) – a film éppen ott siklik ki, hogy nem elégszik meg az elme labirintusával, s misztikus dimenziók felé tör: amint a pszichológiainak hitt rejtély fölfejtése lélekvándorlással és vajákosokkal kerül összefüggésbe, a cselekmény túlbonyolítottá válik, teret adva valamennyi elképzelhető klisének. A zárókép fordulatát például a Joel Delaney megszállottsága óta eltelt negyven év alatt rongyosra koptatták.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10929