KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/március
• Forgách András: Ketten egyedül Jim Jarmusch
• Hahner Péter: Az idegen belovagol a városba… Anthony Mann westernjei
• Kovács Marcell: Mélysötét Mann noir
• Csanádi Péter: Keserű kékség Nicolas Roeg
• Pápai Zsolt: Ne nézz vissza! Kísért a jövő
• Géczi Zoltán: Bangkok szellemei Thai mozi
• Nánay Bence: A gyík és a tigris Thai art
• Kriston László: Kémvilágpolgár Le Carré-filmek
• Nevelős Zoltán: Keleten a helyzet Sziriána
• Báron György: A bosszú ügynökei München
• Trosin Alekszandr: A mi Bulgakovunk A Mester és Margarita
MÉDIA
• Schreiber András: NAVA a nap alatt Beszélgetés Kovács Adrás Bálinttal
• Reményi József Tamás: Ember az állatban Monty Python Tudományegyetem

• Mersich Gábor: Brutális trip Odegnál Róbert: Rév – A hívó
• Teszár Dávid: Posztapokalipszis most Akira
• Kemény György: Cuculus canorus
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Vigaszág-bog Fehér tenyér
• Csillag Márton: Bleifrei Kútfejek
• Barotányi Zoltán: Májbaj, Lali pap Üvegtigris 2.
LÁTTUK MÉG
• Csillag Márton: Tibor vagyok, de hódítani akarok
• Kárpáti György: Egy gésa emlékiratai
• Köves Gábor: Bizonyítás
• Nevelős Zoltán: Aura

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Faculty - Invázium

Varró Attila

 

A texasi Robert Rodriguez eddigi életműve alapján nyugodtan nevezhetné magát Reneszánsz Rendezőnek, még monogramot sem kellene cserélnie fejkendőin: szellemi hazája antik műfajaiba lehel új életet (ranchero-filmek Peckinpah-módra, mexikói vámpír-horror tarantinósítva), biztos léptű polihisztorként eligazodva a zsánerfilmek labirintusában. A reneszánsz és a manierizmus között azonban keskenyebb a határsáv, mint Mexikó és az USA között: erre friss filmje, a Faculty a legszemléletesebb példa.

Rodriguez ezúttal a hidegháborús űrinvázió-filmet helyezte át az ohio-i Kevin Williams Gimnázium repedező falai közé, amelynek lakóit idegen lény fertőzi meg egy intergalaktikus hatalomátvétel kezdő hadmozdulataként. Paranoiás tinédzser-horrorjához az ősforrás helyett a feldolgozásokból merít: konkrét jeleneteket, képi gegeket, dialógus-részleteket emel át Carpenter Dologjából és a két Testrablók-utódból, a hézagokat pedig korai Cronenberggel és egy Alien/Lény-féle fináléval tölti ki. Remake-be szabott testrészekből álló szörnye mégis életképes - hála egyetlen kicsiny szikrának. A Faculty fülbemászói ugyanis valódi utópiát kínálnak a lepusztult középiskolának: a tétova, jellegtelen tanári kar megizmosodik, felszámolja a diák-önkényt és a rejtett drog-készleteket, kreatívabb, sőt humánusabb oktatási módszereket választ - a diákok közt megszűnnek a szigorú kaszt-határok, még a legelesettebbek is csúcsragadozóvá fejlődnek. Hiába pusztul el látványos keretek közt az anyakirálynő, a záró képsorok édenében álma megvalósulni látszik: minden diák rendi lesz, nincs több deviáns (leszbikus, anarchista, sci-fi rajongó), csak médiasztárok és futball-hősök - a (p)orosz utas módszer idegenben győzi le a humánpedagógiát...

Figyeljük együtt az eget, kétségbeesett magyar kollégák! Ha szerencsénk van, hozzánk is eljönnek a hajdani megszállók csápos leszármazottai, hogy iskoláinkban helyreálljon a rend, és július négyről szóljon az ének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4436