KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapda

Harmat György

Klopka – szerb-német-magyar, 2007. Rendezte: Srdjan Golubovic. Írta: Nenad Teofilovic regényéből Melina Pota Koljevic és Srdan Koljevic. Kép: Aleksandar Ilic. Zene: Mario Schneider. Szereplők: Nebojsa Glogovac (Mladen), Natasa Ninkovic (Marija), Miki Manojlovic (Koszta), Anica Dobra (Jelena). Gyártó: Filmhouse Bas Celik / Mediopolis / Új Budapest. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 106 perc.

 

 „Azt gondoltam: ha valaha találkoztam jó emberrel, akkor Ön az” – mondja a film végén az özvegy a férje gyilkosának. Hogyan kárhozik el egy jó ember: ezt a folyamatot követi nyomon Srdjan Golubovic’ szerb-német-magyar koprodukcióban készült alkotása. Jónak ismerjük meg mi is a mérnök Mladent, a film főhősét: intelligens, érzékeny, érett (s ilyen eszközökkel játssza is el őt a színészet magasiskoláját nyújtó Nebojsa Glogovac). Kicsit talán élhetetlen, annyira mindenesetre az, hogy napjaink Szerbiájában ő és tanítónő felesége ne tudják előteremteni azt a 26 000 eurót, ami halálos beteg kisfiuk berlini műtétjéhez kellene.

Elkövetnél-e gyilkosságot, ha csak így menthetnéd meg gyermeked életét? – ezt az erkölcsi dilemmát fordítja le a film nyelvére a társíró-rendező Golubovic’. Mladen irtózattal és vonakodva végül is igennel válaszol a kérdésre, bérgyilkossá lesz. E rémületes csapdahelyzetnek és következményeinek lélektanilag finom, társadalmilag érvényes, befogadás szempontjából hatásos ábrázolása a mű fő erénye. Ahogy azonban a Nenad Teofilovic regényéből készült forgatókönyv egyre körmönfontabban szövi a szálakat, mind több hiteltelen mozzanat lopózik be a filmbe. Mladen megtudja, hogy a megölendő „célszemély” nemcsak (valószínűleg) gátlástalan üzletember, hanem férj és apa is, akinek ráadásul ismeri feleségét és kislányát. Aztán – már a temetés után - ő viszi kórházba áldozata nejét. Végül pedig (miután a megbízó nem fizet) az özvegy biztosítja azt az összeget, mellyel Mladen fiát megműthetik.

Az ilyen erős dramaturgiai önkényt, a véletlenek ennyire zárt áramkörét csak a zseni képes művészi szükségszerűségként elfogadtatni: Shakespeare majd’ mindig vagy Wajda a Hamu és gyémántban. Jelen – szép, de nem hibátlan – filmjével Srdjan Golubovic’ nem ér fel erre a szintre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9112