KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bosszúvágy

Huber Zoltán

Death Wish – amerikai, 2018. Rendezte: Eli Roth. Írta: Brian Garfield regényéből Joe Carnahan. Kép: Rogier Stoffers. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Bruce Willis (Kersey), Dean Norris (Raines), Beau Knapp (Knox), Vincent D’Onofrio (Frank), Elisabeth Shue (Lucy). Gyártó: Cave 76 / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.

 

Bár az igazságszolgáltatást önkényesen saját hatáskörébe utaló magányos fehér férfi mítosza a kezdetek óta organikus része az amerikai identitásnak, a lőporos népmese lecsupaszított, fasisztoid elhajlású nagyvárosi variánsa a hetvenes évek zűrzavarának terméke a Piszkos Harry-szériától a Bosszúvágy-filmekig. A Watergate-botrány és az elszabaduló bűnözési hullám csúcsán Paul Kersey 1974-es hadjárata fikciós szorongásoldóként működött. A felesleges szájtépés és politikai kavarás helyett egy átlagember visszavette az irányítást, majd hatékonyan takarította ki a mocskot a városból. A faék egyszerűségű kisember-fantázia persze a mai napig hatásos. A „vita helyett rend” blöffje Trump megválasztásában is fontos szerepet játszott, a fegyveres tisztogatás ma már finoman szólva ellentmondásos és érzékeny téma. Kersey régóta tervezett újjáélesztése sem véletlenül hánykolódott különböző alkotók fiókjaiban, a történetet érvényesen és izgalmasan újramesélni ugyanis korántsem egyszerű feladat. A megbízást végül a Tarantino-istálló hajdani reménysége, Eli Roth vállalta, aki az egykor szintén szebb napokat látott Bruce Willis ajakpréses arcélével próbált új életet lehelni a karakterbe, igen mérsékelt sikerrel. Pedig Roth nem is keresgél rossz helyen, mikor a mélyebb gondolatok és kommentárok helyett az exploitation szellemisége felé indul. A morbid önirónia határáról sajnos azonban mindig visszatáncol, az önfeledt trancsírozás helyett így egy komoly képpel előadott, elnyújtott, kimondottan buta tucatakciót készített. Az idei újrázás ráadásul nemcsak teljesen felesleges, de a tengerentúli forgalmazó is csúnyán mellényúlt vele. Az amerikai fegyverlobbi nedves mozgóképes álmát másfél héttel egy újabb tragikus iskolai lövöldözés után a mozikba küldeni ugyanis pont arról a fájó érzéketlenségről árulkodik, ami a korlátlan fegyvertartás fanatikus híveit is oly gyakran jellemzi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13642