KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Raid – A törvény nemében

Kovács Kata

Raid dingue – francia, 2016. Rendezte: Dany Boon. Írta: Sarah Kaminsky és Dany Boon. Kép: Denis Rouden. Zene: Michel Tordjman és Maxime Desprez. Szereplők: Alice Pol (Johanna), Dany Boon (Eugene), Michel Blanc (Pasquali), Yvan Attal (Viktor). Gyártó: Pathé / TF’ / Artémis Productions.Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 105 perc.

 

A kortárs európai közönségfilm szupersztárja, Dany Boon legújabb munkája, szemben a 2008-as Isten hozott az isten háta mögött rekord-kasszasikerével – 20,5 millió néző – még az 5 milliós nézőszámot sem érte el hazájában, Franciaországban. Pedig a színész-rendező korántsem evezett új vizekre, készített már korábban is hatósági vígjátékot (Finánc a pácban), sőt, hasonlóan a 2014-es Szuper-hipochonderhez, a burleszk-elemekben bővelkedő akció-vígjáték itt is a screwball irányába kanyarodik el, a fináléra pedig hősnőnk itt is akció-, sőt, nemzeti hőssé avanzsál. A Raid humorforrását tekintve ezúttal azonban nem a rasszista poénok, hanem a nő- illetve macsógyűlölet birodalmába kalauzol.

Johanna a francia elit alakulat megszállottja, ám jelentkezéseit egészen idáig mindig visszautasították, köszönhetően részben a rendőr-berkekben uralkodó nőgyűlöletnek, részben pedig a hősnő totális alkalmatlanságának. Johanna nagyon erős, de rendkívül ügyetlen, együgyű, viszont nagyon szorgalmas és elszánt. Kvalitásainak vajmi kevés köze van ahhoz, hogy végül mégiscsak bebocsátást nyer a vágyott kiképzésre, belügyminiszter apja elhatározza ugyanis, hogy közbelép, és csupán azért veteti fel a lányát, hogy egy életre megutáltassák vele ezt a pályát. Johanna elszántsága azonban határtalan, esze ágában sincs közelgő esküvője fényében otthagyni a rendőri pályát, és háziasszonynak állni. A fináléra a film abszurd és blőd különös és látványos keverékévé alakul, Johanna karaktere pedig hirtelen és indokolatlan fejlődésen megy át. Teljesen világos, hogy a film motorjául szánt női egyenjogúság tematika nem a legszélesebb nézőtömegeket mozgatja, az azonban már talányosabb, hogy az alkotók érdeklődése miért ebbe az irányba fordult, ha egyszer aligha tudnak többet mondani róla, mint hogy a nők és a férfiak ugyanúgy lehetnek tehetségesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13356