KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Mennyit ér egy filmrendező? Hintsch György (1925-2005)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan zenekar Szemle előtt
• Muhi Klára: Mágikus hely Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Hungler Tímea: Sperma, nyál, vér Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Csillag Márton: A nevetés értelme Beszélgetés Goda Krisztinával

• Kárpáti György: Bolondok és megszállottak Tudományos ismeretterjesztő film
• Bori Erzsébet: Csúcsragadozók Fekete Afrika
• Schubert Gusztáv: Fekete tükör Mesebeli Afrika
• Varró Attila: Nem a repülők King Kong
• Beregi Tamás: Pokoli édenkert Elveszett világok
• Kolozsi László: Metafizikai darázsfészek Filmes utazások az agyban
• Kömlődi Ferenc: HAL gyermekei Mesterséges elmék
• Vágvölgyi B. András: A guru John Lennon
• Köves Gábor: A talált zseni Preston Sturges
• N. N.: Preston Sturges legfontosabb munkái
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Intimpiac Délutáni talkshow
• Hirsch Tibor: Ki korán kel… Reggeli tévémagazinok
• Reményi József Tamás: A piszok Nagyüzemi romantika
FESZTIVÁL
• Báron György: A terror árnyékában Kairó
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Ha megáll az idő A Herceg haladéka
• Takács Ferenc: ...annál inkább ugyanaz Good Night, and Good Luck
• Vágvölgyi B. András: A viking Bukowski Tótumfaktum
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
• Ádám Péter: Ha te nem lennél
• Köves Gábor: A nyughatatlan
• Nevelős Zoltán: Dominó
• Wostry Ferenc: A barlang – The Descent
• Mátyás Péter: Űrfogócska
• Vörös Adél: Azt beszélik
• Kárpáti György: Első a szerelem
• Barotányi Zoltán: Nagy Kommunista Bankrablás

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amador

Pálos Máté

Amador – spanyol, 2010. Rendezte és írta: Fernando León de Aranoa. Kép: Ramiro Civita. Zene: Lucio Godoy. Szereplők: Sonia Almarcha (Yolanda), Celso Bugallo (Amador), Fanny de Castro (Puri), Antonio Durán Morris (Samuel). Gyártó: Reposado Producciones / Mediapro. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 110 perc.

A kortárs spanyol művészfilm excentrikus auteurjei, Almodóvar, Luna és Medem árnyékában Fernando León de Aranoa halk szavú filmdrámái visszafogott érzékenységükkel és lírai-realista ábrázolásmódjukkal hívták fel magukra a figyelmet az ezredforduló környékén. A forgatókönyvíróként korábban főleg vígjátékokon edződött rendező a Barrio – Külvárosi utcákban (1998) és a Napfényes hétfőkben (2002) hitelesen ábrázolta a társadalom perifériáján tengődő külvárosi kiskamaszok kilátástalan unalmát vagy az ötven felé munkájukkal együtt büszkeségüket is elveszített férfiak kétségbeesését, és jó dramaturgiai érzékkel váltogatta a középpontba állított kisközösség tagjaihoz kötődő történetszálakat, a barátság univerzális értékére irányítva a figyelmet.

Noha a pénztelenség problémájának társadalmi dimenziója ezúttal kissé kidolgozatlan marad, az Amadorban ugyanilyen aprólékosan kiegyensúlyozott dramaturgiával beszéli el Marcela, a fiatal bevándorlólány drámáját, aki egy öreg haldokló férfivel kötött barátságból, majd meglepő módon a férfi halálából merít erőt ahhoz, hogy megoldja válságba jutott életét, és várandósan lelépjen tudatlanságban hagyott férjétől. Míg a finom humort sem nélkülöző forgatókönyv ügyes kihagyások, összetett mellékszereplők és kétértelmű jelenetek segítségével vezeti a nézőt az orránál fogva, fenntartva a nem túlságosan összetett sztoriban rejlő feszültséget, a korábbi filmek kellemesen melankolikus hangulata és jól eső humanizmusa az Amadorban túláradó költői szimbólumokká sűrűsödik össze. A rózsák illatáról, a felhők szépségéről, a sellőkről, Isten szégyenéről és életünk kirakósának elkallódott darabjairól szóló, a kelleténél többször ismételt eszmefuttatásokkal nem csak az a probléma, hogy bőven átlépik a giccshatárt, de ráadásul a banalitás árnyékát vetik egy különleges barátság átélhető történetére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10710