KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Garfield

Hungler Tímea

 

Filmünk főszereplője a világ egyik leghíresebb macskája, Garfield, a dagadt, lusta, önző, egomán, cezaromániás lasagna-függő szőrös dög, a megtestesült antimacska, aki attól függetlenül csinált világkarriert Jim Davis képregényfigurájaként, hogy igazi antiszuperhős: ahol tud, mindenkinek keresztbe tesz. Két hatalmas szunyálás és nagy zabálás között született kalandjait feldolgozták már rajzfilm-sorozatban, egész estés adaptációt azonban eddig még nem jegyzett róla a filmtörténet – ezen kínzó hiányt orvosolandó a hajdan szebb napokat látott rendező, Peter Hewitt (Bill és Ted haláli túrája) látott szorgos munkához.

Ha a kedves olvasó látta a Kutyák és macskák vagy a Stuart Little, a kisegér című örökbecsű opuszukat, nagyjából sejtheti, mire számíthat. Digitalizált ebek, cickányok és patkányok népesítik be a vásznat, mosolyognak, beszélnek, kacsintgatnak, hogy ezek után Garfield állandó partnere, Ubul kutya miért egy valódi eb, talány, mint ahogyan az is, hogy Garfield miért lett teljeséggel kompjuter-generálta látvány.

A film blue-box technológiája sajnos sehogy sem akar összeállni: Breckin Meyer szemmel láthatólag macskája helyett legtöbbször a semmit ölelgeti, és a történet sem éppen a legeredetibb: Garfield és Jon életébe berobban Ubul, a kivert kutya, akit a gazdi, Garfield legnagyobb bánatára, azért fogad örökbe, hogy imponáljon a környék vonzó állatorvosnőjének. A két háziállat között megkezdődik a vetélkedés Jon kegyeiért – az eszközök megválogatásában vörös cirmos cicánk semmitől sem riad vissza, amikor azonban a helyzet válságossá válik, természetesen kiderül: neki is a helyén van kissé elhájasodott szíve.

A családi mozinak szánt alkotás főszereplője egy „emberként” kellene, hogy vállain elvigye a produkciót – az ütős dialógusok, az izgalmas fordulatok hiánya, az esetlen technika azonban minden idegesítő tulajdonságát felerősítik, macskavolta pedig valósággal kierőszakolja, hogy egy másik, hasonlóan komoly múltra visszatekintő, mostanában digitalizált vörös cirmossal, a Shrek 2-ben debütáló Csizmás kandúrral hasonlítsuk őt össze. Nos, ez utóbbi tényleg olyan macska, akiért megéri moziba menni: mozgékony, jópofa, ellenállhatatlan, és ha időnként alamuszi is, jó nagyokat ugrik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1808