KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/január
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : Metropolis pályázat
• (X) : Hartley-Merrill nemzetközi forgatókönyv-író pályázat

• Varga Anna: A Paradicsom kapui India – Bollywood
• N. N.: Indiai melodrámák
• Király Jenő: Dévi, a Földanya Az indiai melodráma asszonyai
• Beregi Tamás: Gőzdaliák és turbinakriplik Az ipari forradalom mozija
• Poszler György: Tudomány és regénycsoda Verne és a kalandregény
• Varró Attila: A fehér ember bölcsője Tarzan, a civilizátor
• Szilágyi Ákos: A toll démona Eizenstein erotikus rajzai
• Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről Fejős Pál portréjához
• N. N.: Fejős Pál filmjei a Duna Televízióban
TELEVÍZÓ
• Ozoli Gábor: Tiétek a világ A francia zavargások és a média
• Reményi József Tamás: A Nagy Óvoda A Nagy Könyv
• N. N.: A Nagy Könyv
FESZTIVÁL
• Palotai János: Mozgóképzőművészet Velencei Biennálé
• Karátson Gábor: A legfőbb jóság Kínai filmhét
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és filantrópok Manderlay
• Báron György: Csoda a plázában Az igazi Mikulás
• Bori Erzsébet: Bumfordiak Szőke kóla
• Csillag Márton: Ajándék ez a mag Csak szex és más semmi
• Barotányi Zoltán: A pénz szaga Kulcsár & Haverok
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: Harry Potter és a tűz serlege
• Kolozsi László: Az igazság fogságában
• Wostry Ferenc: Hideg csontok
• Békés Pál: Szent Lajos király hídja
• Csillag Márton: Bőrnyakúak
• Kárpáti György: A köd
• Parádi Orsolya: Mianyánk kivan
• Földes András: A bomba átmérője
• Köves Gábor: Durr, durr és csók
• Dercsényi Dávid: Kisiklottak

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Büntető ököl

Kovács Patrik

Brawl in Cell Block 99 – amerikai, 2017. Rendezte: S. Craig Zahler. Szereplők: Vince Vaughn, Jennifer Carpenter, Don Johnson. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

S. Craig Zahler már rendezői debütálásával oroszlánkarmokat villantott: a Csontok és skalpokban az útiwestern és a vérbő exploitation kötött egymással lázálomszerű vadházasságot. Az opuszt nemcsak mesteri feszültségkezelése repítette a csúcsra, hanem az is, hogy a direktor B-filmes viszonylatban párját ritkító precizitással építette fel karaktereit, s kivált azok csapatdinamikáját. Zahler második mozijának alapszituációja szerényebb ambíciókat ígér ugyan, ám a kivitelezés erre fölényesen rácáfol. A Büntető ököl Bradley-je (Vince Vaughn) egy balul sikerült drogüzletet követően börtönben találja magát, hoppon maradt kliense pedig válaszút elé állítja: megöleti várandós feleségét és születendő gyermeküket, ha hősünk nem iktat ki egy rivális bűnözőt. A célszemély azonban egy szigorúan őrzött fegyintézetben raboskodik, és Bradley-nek is ide kell eljutnia: útját egyre nyirkosabb-sötétebb zárkák és brutálisabb smasszerek szegélyezik.

Markáns stílusváltás ugyan nem történt a Csontok és skalpokhoz képest, ám a fókusz ezúttal jelentősen szűkebb. Ez egyrészt a cselekménytér korlátozásán (a szüzsé csaknem kétharmada keskeny börtönfolyosókon és levegőtlen cellákban játszódik), másrészt a szikárabb elbeszélői stíluson érhető tetten. A Büntető ököl hamisítatlan „egyszemélyes” bosszúfilm, s feltűnően dialógusszegény: a főhős profilját inkább egy-egy szuggesztív tekintet vagy kőkemény bunyójelenet rajzolja ki. A ritkábban előforduló pimasz, játékos egysorosok viszont az akasztófahumor koromfeketéjével festik meg az eszeveszetten brutális képeket is. Zahler egyébiránt – előző művéhez hasonlóan – csínján bánik az akciójelenetekkel: szinte az utolsó negyedóráig takarékra állítja őket, és inkább a közegábrázolásra összpontosít. A sanyarú börtönmiliő kidolgozottsága pedig még akkor is pazar, ha az első, lassabb sodrású játékrészben a rendező többször is leülteti a filmet. Bradley fogvatartóival szembeni állhatatos lázadása viszont akár alig leplezetett rendszerkritikaként is tételezhető lenne (főként Don Johnson börtönparancsnokának kéjes szadizmusa fényében), ám a zárlat egyértelműsíti, hogy a Büntető ököl nem is állhatna távolabb az efféle indíttatástól.

Zahler – miként a Csontok és skalpok esetében – a célegyenesben átütemezi a dramaturgiát: a fontolva haladást pergő ritmusra, a diszkrétebb harci mozzanatokat ultraerőszakos leszámolásokra cseréli. Olyan kendőzetlenül szcenírozza, ahogy Bradley csontokat tör szilánkosra, végtagokat hajlít, arcokat borít vérbe, hogy Tarantino vagy Park Chan-wook is megsüvegelné e gátlástalan, ám szórakoztató öncélúságot. Még a színészek is lubickolnak: a fizikumát tekintve is e szerepkörre született Vince Vaughn bátran vedli le komikusi manírjait, Udo Kier vérfagyasztó, Jennifer Carpenter szép és érzékeny. Itt volna az ideje, hogy az eddig mindig uzsonnapénzből dolgozó Zahler végre tisztes költségvetéssel vághasson neki következő munkájának.

Extrák: Így készült a Büntető ököl (magyar felirattal).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13624