KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A hét főbűn (Bűnök ezek?)

Asztali beszélgetések

Győrffy Iván

Vallástól, kortól, kultúrától függ, mit tartunk bűnnek, erénynek. A bűnlajstrom időnként felülvizsgálatra szorul.

 

Nemcsak a műfaja és morálteológiai töltete, hanem apropója is ez (tudniillik „asztali beszélgetés”) Dér András és Heltai Péter munkájának – amely a 2007-es filmszemlén a tudományos-ismeretterjesztő kategóriában a rendezői díjat vihette haza –, ugyanis a Magyar Televízió hasonló témájú beszélgetéssorozatából nőtte ki magát. Pedig kérdésfeltevésében nincs semmi eredeti, hiszen a filmvásznon rendre feltűnnek a katolikus egyházban többször újrafogalmazott főbűnök mai aktualitását boncolgató rövidfilm-sorozatok – gondoljunk csak az 1960-as évek elején Godard, Philippe de Broca vagy Roger Vadim közreműködésével megalkotott egyvelegre (A hét főbűn) vagy a néhány éve Magyarországon is vetített norvég ifjúfilmes próbálkozásra a 2000-es évek legelejéről (Hét halálos bűn). Egyedül a módszere szokatlan, mert sokkal inkább a vizuális elemek (archív felvételek, híradó-vágóképek, animációk) alapján szerveződik a dialógus, mint megfordítva, azaz a szöveg illusztrálja a szintén tévés műhelyben készült táncművészeti sorozatból kiollózott képeket – legalábbis kezdetben.

A szűk egy órás film három, egymásba csúszó dramaturgiai egységre tagolódik: a hajdani Delta-adásokat idéző tónusú, tudományos szándékú felvezető-szövegekre, ifjú statiszták szituációs játékaira, valamint egy tudós társaság kedélyes pilisborosjenői poharazgatására. Utóbbi a leghangsúlyosabb; a szerzetes, a pszichiáter, az esztéta, a filozófus, az irodalomtörténész, a közgazdász és a táncművész hozzászólása teszi fogyaszthatóvá, közérthetővé a felvetett súlyos etikai problémákat, de talán ennek túláradása a felelős a felszínes, elnagyolt kultúrtörténeti körítésért is. Mitől halálosak a főbűnök? Mit kezdjen az Istentől való elvetettséggel járó, az isteni szövetség tudatos felrúgását vállaló főbűnökkel a nem hívő, nem keresztény, nem katolikus, nem európai ember? Miért keveri meg a Nagy Szent Gergely (állítólag) „végleges” bűnlistájára hivatkozó film a főbűn-sorrendet, miért marad említés szintjén a prioritás, azaz a bűnök eltérő súlyossága a bujaságtól a kevélységig? Miért szorul háttérbe a többi bűnhöz képest a második legfőbb bűn, az irigység? Miért nem jut idő a bűnökkel szembeszegezett négy sarkalatos és három teológiai erényre, a hét főbűnt leküzdő Prudentius-féle hét főerényre, a sokrétű bibliai bűnfogalomra, az Ó- és Újszövetség bűnlistáira és kategorikus imperatívuszaira (lásd Tízparancsolat), a változatos művészi feldolgozásokra Chaucertől Brechtig, Bruegeltől Apollinaire-ig?  Változtatás nélkül érvényesek-e az utoljára a 17. században felülvizsgált bűnök ma is, vagy lenne min változtatnunk? Megannyi kérdés, melyekre gyakorlatilag nem kapunk választ az ismeretterjesztő filmből.

A kevés elvi vitát engedélyező, homályos aktuálpolitikai utalásokkal megterhelt, dogmatikus szemléletű beszélgetésben a kétely árnyéka szinte kizárólag az alcímben vetül a bűnkatalógusra. Holott a televíziós előzmények sem erre predesztinálnak: a BBC vallási showműsora már évekkel ezelőtt reprezentatív kutatást végzett a kérdésről, és kiderült, a britek többsége korántsem elégedett a listával: a hét főbűn közül csak a kapzsiságot tartanák meg, ám sokkal nagyobb bűnnek tartják a kegyetlenséget (39%), a házasságtörést (11%) vagy a fanatizmust (8%). Érdekes lett volna látni, hogyan vélekednek ugyanerről a magyarok – ha nem is a reprezentatív többség, de legalább egy valaki a felvonultatott gondolkodók közül.

A korábban drogtörténeteket vászonra ültető nagyjátékfilmes Dér András (Árnyékszázad, 1992, Kanyaron túl, 2002) és a televíziós műsorvezető Heltai Péter közös produktuma gondolatébresztő kultúrtörténeti tényanyagnak kevés, hitoktatási segédanyagnak sok. Javára válik a számos mozgó és statikus képforgács – jóllehet ezek távolról sem illeszkednek olyan hatásos és következetes struktúrába, mint például Godfrey Reggio filmjei vagy Pummel Bodysongja –, hátrányára szolgál viszont a sommás ítéletekben bővelkedő narráció.

A mérték, amelyet annyira kerestek, kicsúszott az alkotók keze közül. Pedig épp erre, a mértékre, az erkölcsi fogalmak, a társadalmi együttélés szabályainak újragondolására lenne nagy szükség egy olyan korban, amely elvesztette tájékozódási pontjait, és veszedelmesen keveset tud bűnökről és erényekről. A hét főbűn kihagyott lehetőség.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9019