KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

1895–1995

A mozgás hogyan látszik?

Székely Bertalan

Legegyszerűbb példa arra nézve, hogy hogyan látunk, egy világos pont volna, amely a reczehártya valamely pontjára a lencse által vettetve azt megvilágítja. A reczehártya minden látóidegvégek elszélesedése, ennek egy pontja ha megvilágíttatott, vagy egy látóidegvég izgásba hozatott, ezen izgás tovább vetítve az agyba előállítja a világított pont észleletit (Wahrnehmung): e szerint a csillagot úgy látjuk, mint egy világos pontot. Ha egy világos pont szemünk előtt mozog és gyorsan mozog, akkor egy perczenetben ugyancsak egy pontja leend a reczehártyának izgatva, de ezen izgatott pontok helyei gyorsan fognak változni, mind más idegszálvégek izgattatván egymás után. Egy látási benyomás körülbelül egy secunda 1/8-áig tart – így tehát ennek észlelése még tart, midőn már a másik észlelet érkezik, s innen van, hogy gyors pont-mozgás vonal látszatot hoz elő (p. o. égő gyufavég gyors mozgatása, villámlás vonalnak látszanak, ámbár mindegyik egy-egy szikra.)

Íly mozgást úgy utánzunk, hogy a tárgyat egyidejűleg sok helyen láttatjuk – miután azt, ha igazán mozogna, sok helyen is látnók egyidejűleg. Így a villámcsapást vonallal jelezzük és nem ponttal – mi egy csillag hatását tenné. Egy gyorsan mozgó vonal bizonytalan szélűnek látszik (p. o. forgó kerék küllői).

Ez esetben a mozgás constans – ugyanannyi időben ugyanannyi helyváltozáson keresztülmenő... Minden műtermék szellemünket képzelgő tehetségünket tevékenységbe jőni engedi, hogy abból, amit lát, továbbkövetkeztessen. Ez a phantasia természete – hosszadon egy tárgynál ez nem állhat meg, nem maradhat. A művésznek tudnia kell a néző phantásiáját oly módon mederbe szorítani, melyben az csakis a művész által kívánt czél felé haladhasson, és el ne ágazzék – ne bolyongjon.

A mozgás rajzolásához szükséges, hogy a tárgy mozgási képességgel bírásának a helyes rajz által elég legyen téve, mert ha emberi vagy állati alakot úgy rajzolunk, mintha az fából, felhőt mintha az kőből volna, akkor a kiindulás már nem lehetséges, a phantásia nem is következtet tovább, az előföltételt nem hívén el, nem fogadhatván el.

Továbbá jelezendő a mozgásnál annak oka. Minden állás – ha még oly excentrikus is – merevnek fog látszani, ha az állapotokból megmagyarázható czél és ésszerűségre az nem bazírozható, vagy közönséges emberi képzelet és érzésmódból nem levezethető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 28. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=487