KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pad a parkban

Csantavéri Júlia

 

Jóleső meglepetés egy ilyen kis könnyű darab. Agusti Vila filmje láttán ugyanis eszünkbe jut, hogy lehet a világot „csak úgy” egészen hétköznapi perspektívából is nézni, és mégis, mennyire érdekes. Vila padja, amelyen Juan mindennap várja, hogy eljöjjön a nagy Ő, Európa bármely nagyvárosában állhatna. A park Madridban, Budapesten vagy Rómában egyformán a gyerekek és a kutyák kitüntetett terepe, bárki másnak lényegében vonzó, mégis idegen hely, ahol a pad jelenti a kapaszkodót, véd, de ki is emel. Épp erre számít Juan, amikor hosszúra nyúlt gyerekkorából végre kitörve, kitessékelve közszemlére teszi magát. Sőt, mivel úgy érzi, túl vékony szalmaszál ez a sorsnak, megduplázza a lehetőséget, s a park után mindennap beül egy kis presszóba is, hátha majd ott… A két helyszín, kétféle találkozás tükröt tart egymásnak, játékosan és mégis nyugtalanítóan felerősítve a helyzet képtelenségét. A rendező franciás szószba rejti az idegenség feloldatlanságának keserű érzetét. Ebben a filmben sokat beszélnek. Főleg csak beszélnek. A szavak hol tétovák, hol érdesek, a szereplők vagy elbeszélnek egymás mellett, vagy támadók, mintha azt képzelnék, hogy a másik feltétlen behódoltatása az egyetlen lehetőség arra, hogy közel kerüljenek hozzá. Vila jól használja ki Juan bizonytalanságát. Az ő passzív várakozása lendíti mozgásba körülötte a többieket, nemcsak a padra letelepedő Aliciát és a presszóban olvasgató Anát, hanem a barátokat is, akik mindenáron össze akarják hozni valakivel. A sokszoros tükröződésben azonban mindenki csak önmaga elmosódott képét látja, mint aki magában beszél, anélkül, hogy igazán tudná, mit is mond. Ez azonban a rendezőre nem áll. Ő valóban kíváncsi a hőseire. Mozgékony, könnyed kamerája szeretetettel figyeli az ötletesen összehozott karaktereket, a minimálisra redukált, de jellegzetesen megformált környezetet, sokat elmond, még többet elhallgat róluk, a nézőre bízva a megfejtést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3480