KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az OSS 117 jelenti

Herpai Gergely

 

A hatvanas-hetvenes években a James Bond regények és filmek hatalmas népszerűsége nyomán rengeteg puhafedelű kémregény sorozat írója próbálta Fleming stílusát utánozni – a legtöbbször elég szánalmas eredménnyel. A francia Jean Bruce és az általa kiagyalt OSS 117-es ügynök kalandjai talán azért tekinthetők kivételnek, mert az első regény (Ici OSS 117) még Fleming ’53-as Casino Royale-ja előtt, 1949-ben jelent meg. Az amerikai titkosszolgálatnak dolgozó OSS 117, alias Hubert Bonassseur de la Bath persze éppolyan macho és cinikus szuperférfi, mint James Bond, viszont megbízatásai egyszerre reálisabbak és hihetetlenebbek is.

Az OSS 117 ugyanis nem valamilyen képzelt, kitalált ellenség, hanem mindig az orosz titkosszolgálat ellen dolgozott. Bonddal ellentétben kevésbé akciódús és romantikus feladatokat hajtott végre: a kémkedés nála a legtöbbször igazi beépülést, diverziót és szabotázst jelentett. Másrészről viszont Bath gyakran jóval kegyetlenebb, embertelenebb körülményeket jelentő munkákat is elvállalt: az egyik regényben például képes volt egy szibériai gulágba bejutni, és annak minden borzalmát elviselni, csak hogy valakit megszöktessen. A Bond kalandjaira emlékeztető túlzások persze Bruce regényeit is jellemzik: a Cary Grantre hasonlító Hubertért is döglenek a nők, minden extrém helyzetből élve kikerül, és még sorolhatnánk a szokásos kliséket.

A hatvanas években, a James Bond filmek sikere nyomán, Frederic Forrest főszereplésével az OSS 117-es ügynök kalandjaiból is készültek filmek – persze jóval szerényebb sikerrel. Ennek ellenére a regények nem fuccsoltak be, hanem Bruce halála után a felesége, Josette folytatta az HBB kalandjait. A hetvenes-nyolcvanas években az akkori trend miatt az OSS 117 regények meglehetősen hardcore erotikus irányba mentek el, ahol a (gyakran erőszakosan) szexuális részek taglalása jóval hangsúlyosabb szerepet kapott. Később Josette Bruce megpróbált visszatérni a régi stílushoz, de férje sikerét sohasem tudta megismételni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 16. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2705