KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Lichter Péter: Fagyott május

Félelemmel vegyes

Szalay Dorottya

„Ahol a civilizáció összeomlik, oda visszatér az erdő.” Lichter Péter egészestés avantgárd horror-filmje.

 

Az erdő – habár alapvetően olyan összetett fogalmak társulnak hozzá, mint a végtelen, az időtlen és az ismeretlen – a modern, nyugati populáris kultúrában egyre gyakrabban a fenyegetés forrásaként jelenik meg. Egy olyan ősi, pre-modern világot reprezentál, amit a „civilizált” ember az évszázadok alatt tudatosan félresöpört, de melynek újbóli térhódítása állandó veszélyként leselkedik rá. Ahogy Holmes Rolston fogalmaz: „Ahol a civilizáció összeomlik, oda visszatér az erdő.”

Ebből következően szinte magától értetődő, hogy az erdő potenciáljának kiaknázása az elmúlt évtizedekben a zsigeri félelmekre alapozó mainstream horror egyik legtöbbször ismételt panelje lett. Az átláthatatlan, kiismerhetetlen rengeteg és a magára hagyott protagonista küzdelme a pszicho-horrortól a slasher filmekig a zsáner valamennyi alműfaját megihlette. Az erdő az ipari filmgyártás perifériáján egyensúlyozó avantgárd filmesek körében is kedvelt téma, de a kísérleti filmes esztétikában a horror műfaját domináló, negatív sémával szemben inkább a vadon sokszínűsége, illetőleg kétértelmű természete válik hangsúlyossá. A horror narratívát az avantgárd esztétikával vegyítő Fagyott május az izolált hős bőrébe bújt néző és a jelentésrétegek sokaságát hordozó erdő párbeszéde.

A Fagyott május a több mint tízéves kísérleti filmes múlttal bíró Lichter Péter első hosszabb, egészestés mozgóképes munkája. Lichter, aki alkotói pályája során számos avantgárd filmes trenddel kokettált, a kézműves found footage filmek világából (Félálom, Kazetta, No Signal Detected), egy kis konceptuális kitekintéssel (Non-Places: Beyond the Infinite) érkezett el a nagyjátékfilmhez. Lichter korábbi filmjeinek, elméleti munkáinak és avantgárd filmes esztétikai preferenciáinak ismeretében a Fagyott május a korábbi formai kísérleteket összegző alkotás, és egyben a rendező első jelentős nyitása a narratív struktúra irányába.

Az experimentális hagyományoknak áldozva azonban a történet szinte alig lép túl a szinopszisban felskiccelt alapszituáción. Az új világrendet előidéző bukás körülményeit titok fedi, és a láthatatlan ellenséggel viaskodó hős személyes kálváriájáról is csak töredékinformációkat szivárogtat az alkotó. Az elbizonytalanított néző a műfajtól elvárt kapaszkodók hiányában a beláthatatlan rengeteget fürkésző hőssel kerül egy szintre, mely fúziót a következetesen alkalmazott szubjektív beállítás szentesíti. A néző saját, aktív szerepének felismerése a film első valódi próbatétele. A tradicionális befogadói attitűd hátrahagyása, a horror tematika sugallta zaklatott keresés és az avantgárd esztétika által megteremtett, önfeledt szemlélődés feszültségének megélése ugyanis a film emocionális és intellektuális élvezetének kritériuma.

A Fagyott május önálló horrorfilmként nem működik. Bár ezért részben a folyamatosan botladozó, majd a film fináléjában nyíltan elhasaló történetvezetés is okolható lenne, valójában azonban arról van szó, hogy a film nem is szándékozik kizárólag az ismert műfaji eszköztárra és a narratíva kirakós játékára alapozni a hatást. A horror tematika „mindössze” az a kitaposott csapás, melyről Lichter folyamatosan eltereli a nézőt, bele az ismeretlenbe, hogy aztán egy hirtelen vágással visszakényszerítse a járt út rendezett valóságába. A rengeteg fenségességét ünneplő, lebegő képsorok, a végtelen csendek és az éteri zenei kompozíciók együttese önreflektív merengésre készteti, míg a történetet támogató, szigorú, nyugtalan szekvenciák célzott kutatásra ingerlik a nézőt. Ez utóbbival Lichter az idegen (vadon) baljós voltát erősíti, ez előbbivel pedig annak felderítetlenségét, komplexitását és újdonságát hangsúlyozza.

Lichter filmje a civilizált ember rémálmának megvalósulása: a beláthatatlan rengeteg és a megszokás kényelméből kiszakított, modern ember territóriumainak újrarendeződése. Egy új világrend kialakulásának dokumentációja, melyben az ismert (indusztriális, narratív) vonalán fokozatosan bekúszik az ismeretlen (független, avantgárd).

 

Fagyott május – magyar, 2016. Rendezte: Lichter Péter. Írta: Bartók Imre és Lichter Péter. Kép: Gelencsér Dávid. Zene: Horváth Ádám Márton. Szereplők: Lichter Bertalan, Pálos Hanna. Gyártó: Boddah / Otto Films. 76 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13234