KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hosszú út lefelé

Varró Attila

A Long Way Down – brit, 2014. Rendezte: Pascal Chaumeil. Írta: Nick Hornby regényéből Jack Thorne. Kép: Ben Davis. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Pierce Brosnan (Sharp), Imogen Poots (Jess), Toni Collette (Maureen), Aaron Paul (JJ). Gyártó: Wildgaze Films. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 96 perc.

 

Nick Hornby könyvben és vásznon egyaránt sikeres Fixáció-trilógiája késői serdülés-történeteivel a társas kapcsolatokat jelölte meg kiútként a megszállottság szigetlétéből, legyen az pop, foci, nőcsábászat: ötödik regénye, a Hosszú út lefelé látszólag ugyanezt a menekülőpályát nyitja meg négy életunt hőse számára, akik egy londoni felhőkarcoló tetején összetalálkozva úgy döntenek, hat hétre felfüggesztik a nagy ugrást, hogy a hosszabb utat választva, egymás megértésén/segítésén át térjenek vissza a földre. Hornby azonban mind a kétértelmű címmel, mind a végkifejlet sötét tónusaival jelezte, hogy ezen a ponton már több kell a sikerhez egy kiskölyök segítésénél vagy új zenei pályánál – sőt négy narrátor-karaktere az emberi összefogás metaforája helyett inkább egy-egy oldalát jelenti a szerző egyszemélyes démonának: a médiacélponttá vált tévés celeb a hírnév átkát, a kétségek gyötörte édesanya a fogyatékos gyerek nevelését, a frusztrált fruska a hiábavaló lázadásokat, a depressziós amerikai rocker pedig a művészi kudarcot.

Eddigi két esküvői komédiájából ítélve (Szívrablók, Tökéletes terv) a francia Pascal Chaumeil legfeljebb a popslágerek iránti rajongásban osztozik az angol íróval: hőspárosai egzotikus kalandok közepette, roppant valószínűtlen konfliktusok ellenében csapódnak össze a happy endre, leharcolt legénylakások kanapéin zajló keserű élveboncolások helyett a Szerelem angyalszárnyain suhanva ötcsillagos szállodák közt. Így aztán alig meglepő, hogy mit sem tudott kezdeni a kezébe adott sűrű, rögszagú alapanyaggal, és az érdes Hornby-humor megszelídítésén túl könnyed tanmesét kanyarított belőle az Életben rejlő értékek felismeréséről, nem csak kiejtve a legdrámaibb fordulatokat (megrázó anyai felismeréstől a csoportos intervenció fiaskójáig), de akár visszájára fordítva őket (lásd az ismeretlen öngyilkosságából írt könnyes megmentést). Míg a gall elődök óvatos szubverzitása is hiányzik a brit bérmunkából: immár bőven elég egy románc és pár pszichológus az ölmeleg epilógushoz, a légvonalnál is rövidebb útra szavazva a lélekemeléshez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11901