KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó dal

Szabó Noémi

The Last Song – amerikai, 2010. Rendezte: Julie Anne Robinson. Írta: Nicholas Sparks, Jeff Van Wie. Kép: John Lindley. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Miley Cyrus (Ronnie), Greg Kinnear (Steve), Bobby Coleman (Jonah), Liam Hemsworth (Will). Gyártó: Touchstone. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 107 perc.

 

Miley Cyrus tízéves kora óta dolgozik a hírnevén, és ennek újabb állomásaként, a Hannah Montana-franchise-tól és popénekesi karrierjétől függetlenül, Az utolsó dalban drámai színésznőként is kipróbálta magát. 2002-ben Mandy Moore, egy akkori tinédzser popikon hasonló terveket dédelgetve főszerepet vállalt a Séta a múltba című Nicholas Sparks regényéből adaptált melodrámában, ami elősegítette színészi karrierjét – Miley pontosan ugyanerre vágyott, így a Disney részéről magát Sparks-ot kérték fel egy regény és egy forgatókönyv párhuzamos megírására, kifejezetten tinisztárjuk részére.

A film a Sparks-univerzum emblematikus darabja, a konzervatív, keresztény vallásossággal átitatott értékrend és a szerelmi tematika mellett a szerző legfőbb motívumai sem hiányozhatnak belőle; ahogyan a korábbi filmadaptációkban (Üzenet a palackban, Séta a múltba, Szerelmünk lapjai, Éjszaka a parton, Kedves John) már megszoktuk, itt is nagyon fontos szerepet kapott a vízpart, a levelezés, és a kétkezi munka dicsőítése (bár ezúttal nem ácsolás, hanem üvegablak készítés kovácsolja össze a szereplőket). Ezek mellett egyetlen humoros betét erejéig (a mosómedve-horrorban) Miley Cyrus Disney-csatornás múltja is visszaköszön.

Ahogyan az Alkonyat esetében is várható volt, ismét csak szinte azonnal megindult a találgatás a két főszereplő, Cyrus és Liam Hemsworth kapcsolatát illetően. Be is bizonyosodott, hogy a gyöngyvásznon látott szerelem a valóságban is szárba szökkent a fiatalok között. Ráadásul az anyát alakító Kelly Preston azzal együtt vállalta a szerepet, hogy 17 éves fia a forgatás kezdete előtt fél évvel halt meg tragikus körülmények között, így produkció tálcán kínálja a média gépezetének mindazt, ami csak elvárható: egy bestseller, egy blockbuster, egy soundtrack, bulvárhírek sorozata és mellékesen 107 perc melodráma egyetlen csinos csomagban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10169