KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Művészfilmek a MTV-ben
• (X) : Filmhu filmklub

• Bikácsy Gergely: A holló hamvai Pasolini-feltámadás
• Kubiszyn Viktor: Szép fiúk a sikátorból Pasolini csórói
• Varró Attila: Arc, vonások nélkül Greta Garbo
MAGYAR MŰHELY
• Janisch Attila: Ráérő idő Film-óramű
• Horeczky Krisztina: Halálcsavar Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Bori Erzsébet: Csonka történelem Beszélgetés Sára Sándorral

• Schreiber András: Para-univerzum A közép-európai sci-fi
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Shishido, a legnagyobb király! Udine
TELEVÍZÓ
• Barotányi Zoltán: Sztárgyár Média és hírnév
• Farkas László: Ipari képzene Indusztriál videók
KRITIKA
• Báron György: Bűnök és bűnhődések A gyermek
• Pápai Zsolt: Paradise Tourist Mennyország most
• Zoltán Gábor: Erotikus mintakollekció Erosz
• Bikácsy Gergely: Szindbád Amerikában Hervadó virágok
• Dániel Ferenc: Vérvonal Leszármazottak
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: Zsinóron
• Csantavéri Júlia: Hetedik nap
• Győrffy Iván: Pingvinek vándorlása
• Hámori Dániel: Dogora – Ázsia arcai
• Wostry Ferenc: Ördögűzés Emily Rose üdvéért
• Csantavéri Júlia: A ház kulcsai
• Turcsányi Sándor: Whisky

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy csók és más minden

Dóka Péter

 

A film első percei komoly tanulsággal szolgálnak: ha megcsalásról és öngyilkossági kísérletről szóló melodrámai pillanatokat videografikával próbálunk feljavítani, meglepően idétlen jelenetekhez jutunk. A reklámfilm-stílus cseppet sem finom utalás arra, hogy a film olyan New York-i művészekről szól, akik közül többen a reklámfilm-bizniszben tevékenyek. A képi tobzódásnak nem esztétikai okai vannak, az alkotók egyszerűen ki akarták elégíteni perverz vizuális vágyaikat.

A színész Fisher Stevens rendezte és a szintén színész Patrick Breen írta a történetet, amelynek lényege, hogy egy csók világégést idézhet elő egy baráti társaságon belül. Breen magának kreálta a legjobb szerepet: ő Peter, a színész, a kedves balek, a hűtlenség legfőbb áldozata. Az ő barátnője, a nimfomán balett-táncosnő bolondítja meg a kanos Dagot, a reklámfilmrendezőt. Dag alakítója, Ron Eldard azzal érdemli ki már első perctől a néző rokonszenvét, hogy megszólalásig hasonlít Tim Roth-ra. Folyik a félrelépés, a hisztizés, míg egy sunyi pillanatban a történet fekete komédiába hajlik át. Nincs visszaút. Olyan gátlástanná válik az időkezelés és a történetvezetés, és olyan tempóban kezdenek hullani a szereplők, hogy az ember elérzékenyülten gondol a magyar amatőr fesztiválok VHS-re készült filmparódiáira. Nincs különbség, csak itt méretesebb a büdzsé.

Könnyed, komolyan nem vehető film készült, jellemek nélkül, sorsok nélkül, sodró lendülettel. Legjobb hátradőlni, és megadni magunkat. A formai szabadságának ugyanis van némi bája, még ilyen formában is több élvezetet nyújt, mint egy kicentizett tucatmozi. A filmben egy kevés művészet is akad. Ezért a tehetséges Marisa Tomei-nek lehetünk hálásak, aki egy domina hajlamú pincérnőt alakít. Az ő ördögi alakja él egyedül, amikor ránk vicsorog a vászonról, már-már igazi filmet látunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2312