KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/október
KRÓNIKA
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• N. N.: Képtávíró

• Kolozsi László: A sztalker árnyéka Tarkovszkij, az ikonfestő
KOREAI VIHAR
• Géczi Zoltán: Kistigris, ha felcseperedik Koreai vihar (1999-2005)
• Teszár Dávid: Mr. Bosszú Park Chan-wook
• Vincze Teréz: Kísérteties játszma Bin-jip
MAGYAR MŰHELY
• Andor Tamás: Egy szál gyertya fénye Beszélgetés Illés Györggyel
• Varga Zoltán: A játék komolysága Szoboszlay Péter animációi
• Muhi Klára: Elmegy a busz KAFF 2005
MULTIMÉDIA
• Vaskó Péter: Magadnak építed! Számítógépes stratégiai játékok

• Schreiber András: Moszkva felett az ég Szovjet sci-fi
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: Halálrulett Szarvasvadász
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Káprázatok kora A fény ösvényei
TELEVÍZÓ
• Bori Erzsébet: Iskolatársak Történetek az elveszett birodalomból
• Kolozsi László: Nem ússzuk meg Ritter napja
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Még mindig lakótársat keresünk
• Bori Erzsébet: Hotel Ruanda
• Köves Gábor: Ünneprontók ünnepe
• Ardai Zoltán: A remény bajnoka
• Kárpáti György: Kémek krémje
• Schreiber András: Négy tesó
• Mátyás Péter: Szívem csücskei
• Kárpáti György: Hazárd megye lordjai

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Grand Canyon

Hegyi Gyula

Az amerikai filmek többsége újabban nemcsak Los Angelesben készül, hanem sok közülük Los Angelesben is játszódik. L. A., a nyugati metropolisz véres és érzelmes történeteivel, cinizmusával és szentimentalizmusával, környezetszennyezésével és örökös csúcsforgalmával egyike a hollywoodi film legdivatosabb témáinak. A filmesek számára otthonos helyszín arra is lehetőséget ad, hogy maga Hollywood is szerepet kapjon a történetekben – ami újabb jele annak, hogy az amerikai film egyre komolyabban veszi magát. „Alkotói válságról”, „művészsorsról” beszél, vagy csak egyszerűen elámul azon a nagyszerű tényen, hogy Los Angeles imádott-gyűlölt városában Híres Filmesek is élnek.

A Grand Canyon ügyeletes filmesét Steve Martin alakítja, aki saját filmjében (L. A. Story) nemrég szellemesen és rokonszenves érzelmességgel szólt az „őrült város” mindennapjairól, és egy nem mindennapi szerelemről. Most viszont véres és hatásvadász akciófilmek létrehozóját alakítja, akit egy fegyveres rablótámadás is csak rövid időre ingat meg az erőszak feltétlen kultuszában. A film többi szereplője „hétköznapi ember”, már amúgy hollywoodi módra. Igen hosszadalmasan előadott történeteikbe Lawrence Kasdan mindent belezsúfol, amit a hétköznapiságról gondol. Erőszak, talált gyerek, a középkorú pár házasságának válsága, szülők és kamaszgyerekek változó viszonya, faji konfliktusok és a munkanélküli fekete ifjúság sorsának kilátástalansága – és folytathatnám a katalógust. De nem érdemes, mert mindent elönt a hollywoodi egyenmáz. A film olyan görcsösen akar „hétköznapinak” látszani, és olyan kevéssé az, hogy hozzá képest a legmesterkéltebb show-műsort is igaznak érezzük. Az érzelgős és unalmas epizódok azt az öntelt hitet tükrözik, hogy nagy pénzből és a jól bevált díszletek között minden közhely eladható „művészetként” is. A berlini fesztivál Arany Medvéje kesernyés csattanója a Grand Canyon-sztorinak: a film világában (a néző saját ítéletén kívül) immár valóban minden mérce kútba esett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=497