KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/október
KRÓNIKA
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• N. N.: Képtávíró

• Kolozsi László: A sztalker árnyéka Tarkovszkij, az ikonfestő
KOREAI VIHAR
• Géczi Zoltán: Kistigris, ha felcseperedik Koreai vihar (1999-2005)
• Teszár Dávid: Mr. Bosszú Park Chan-wook
• Vincze Teréz: Kísérteties játszma Bin-jip
MAGYAR MŰHELY
• Andor Tamás: Egy szál gyertya fénye Beszélgetés Illés Györggyel
• Varga Zoltán: A játék komolysága Szoboszlay Péter animációi
• Muhi Klára: Elmegy a busz KAFF 2005
MULTIMÉDIA
• Vaskó Péter: Magadnak építed! Számítógépes stratégiai játékok

• Schreiber András: Moszkva felett az ég Szovjet sci-fi
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: Halálrulett Szarvasvadász
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Káprázatok kora A fény ösvényei
TELEVÍZÓ
• Bori Erzsébet: Iskolatársak Történetek az elveszett birodalomból
• Kolozsi László: Nem ússzuk meg Ritter napja
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Még mindig lakótársat keresünk
• Bori Erzsébet: Hotel Ruanda
• Köves Gábor: Ünneprontók ünnepe
• Ardai Zoltán: A remény bajnoka
• Kárpáti György: Kémek krémje
• Schreiber András: Négy tesó
• Mátyás Péter: Szívem csücskei
• Kárpáti György: Hazárd megye lordjai

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Teljesen idegenek

Baski Sándor

Perfetti sconosciutiolasz, 2016. Rendezte: Paolo Genovese. Írta: Paolo Costella és Filippo Bologna. Kép: Fabrizio Lucci. Zene: Maurizio Filardo. Szereplők: Giuseppe Battison (Peppe), Anna Foglietta (Carlotta), Marco Giallini (Rocco), Edoardo Leo (Cosimo), Valerio Mastandrea (Lele). Gyártó: Lotus Productions / Medusa Film. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A Kutyaszorítóban kultikus asztali nyitójelenete ma már nem ismétlődhetne meg ugyanúgy. Ha legalább kettőnél több ember összeül, közülük valaki mindig kivonja magát a társalgásból hosszabb-rövidebb időre, hogy belemerüljön a telefonjába. Mégis, ahhoz képest, hogy mindennapjainkat mennyire átalakították az okoseszközök, a filmek és a sorozatok többségében csak kommunikációs eszközökként jelennek meg. Dramaturgiai funkciójuk nagyon is jelentős, de az, hogy a kapcsolatainkra, szokásainkra és a gondolkodásunkra milyen hatással vannak, ritkán kerül szóba. Paolo Genovese dramedyje látszólag üdítő kivétel. A Teljesen idegenekben hét régi barát tanulságos kísérletbe fog: a közös vacsora során minden beérkező hívást kihangosítanak, és felolvassák egymás szöveges üzeneteit. A megválaszolásra váró kérdés, hogy vannak-e titkaik egymás előtt, és digitális profiljuk vajon azonos-e azzal, akit élőben alakítanak? Az ötlet ellen senki nem mer tiltakozni – az fel is érne egy beismerő vallomással –, de a kínos feszengések előrevetítik a borítékolható bonyodalmakat.

A könnyed hangulatban induló este szép lassan fordul át a privát élethazugságok terápiás jellegű lajstromozásába, kiderül, hogy nincsenek a társaságban makulátlan jellemek, aki az egyik pillanatban még morális fölénnyel ítélkezik, a következőben maga is magyarázkodásra kényszerül. A feltáruló titkok persze nem ugyanolyan súlyúak, van, aki nyomós okból nem oszt meg fontos információkat még a házastársával sem, és van a hűtlenségnek és álszentségnek az a minősített esete is, amelyért már nem járhat feloldozás.

Menet közben válik egyértelművé, hogy az okostelefonok csak katalizátorok, akár ki is lehetne iktatni őket a történetből, a lényeg nem változna. A Teljesen idegenek úgy reflektál egy aktuális jelenségre, hogy közben semmi újat nem állít az emberi kapcsolatokról – a Black Mirror társadalom- és technológiakritikája helyett inkább a klasszikus olasz komédiák hagyományát folytatja. A tanulság, amit levon, banális, a filmvégi csavarnak köszönhetően mégis sikerül feltennie egy olyan kérdést, amely sokkal fontosabb és érdekesebb, mint a kiinduló dilemma: vajon akkor járunk jobban, ha kitudódnak, vagy egészségesebb, ha rejtve maradnak életünk titkai?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12999