KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/szeptember
KRÓNIKA
• Hirsch Tibor: Egy látó, egy látás Hernádi Gyula (1926-2005)

• Takács Ferenc: A rend és a káosz Altman Amerikája
• Pápai Zsolt: Hurrápesszimizmus Altman zsánerei
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A denevér árnyéka Batman a mozivásznon
• Géczi Zoltán: Batman: Újratöltve Batman: Kezdődik!
• Kovács Marcell: Elfújta a radioaktív szél Fantasztikus Négyes
• Nevelős Zoltán: Idegenek az éjszakában Éjszakai őrség

• Bikácsy Gergely: Kontraszex-történet Olasz érosz
• Varga Zoltán: Bestia az angyalban Kultuszmozi: Az állat
• Kemény György: A csendéletevő paróka Borowczyk és Lenica
• Kovács István: Szalmabáb-történelem Lengyel menyegzők
MAGYAR FILM
• Gelencsér Gábor: Kicsi és erős A rövidfilmes forma
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A betű éhe A Nagy Könyv
• Muhi Klára: Olvasópróba Beszélgetés a Nagy Könyvről
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Egy legendás filmkritikus Don Quijote köpenyében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Törékeny! A porcelánbaba
• Kubiszyn Viktor: A betépett szemszög Fekete kefe
• Csillag Márton: Óbudai társaskörhinta Kész cirkusz
• Köves Gábor: Citizen Wonka Charlie és a csokigyár
• Teszár Dávid: Hiszem, ha látom Ong-bak
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: A titkok kulcsa
• Vaskó Péter: A sziget
• Géczi Zoltán: Fekete víz
• Vajda Judit: Lélektől lélekig
• Greff András: Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai
• Köves Gábor: A rettegés háza
• Simonyi Balázs: Kicsi kocsi

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csendkút

Vajda Judit

Csendkút – magyar, 2007. Rendezte és írta: Pozsgai Zsolt. Kép: Lukács Lóránt. Szereplők: Hayth Zoltán (Gérecz Attila), Kakasy Dóra (Klári), Dörner György (Apa), Iglódi István (Rab), Kautzky Armand (Őr). Gyártó: Borbálafilm. Forgalmazó: Hungarotop. 85 perc.

 

Az 56-os filmek második hullámával érkező, az ötvenedik évfordulót egy évvel lekéső Csendkút alkotója, Pozsgai Zsolt színházrendező úgy gondolhatta, túl sok mű készült már a témában, így valami forradalmian újat akart hozni. Ezért tarthatta jó ötletnek, hogy miközben filmje pereg, a vászon alján, a feliratozáshoz hasonlatosan gépelt sorok tájékoztatnak a főhős, az 56-os forradalom Petőfijeként tisztelt Gérecz Attila költő, sportoló fiktív jegyzőkönyvben leírt sorsáról. A sorok hűen elevenítik fel az ötvenes évek hivatali bikkfanyelvét, időnként azonban oda nem illő mondatok keverednek a szenvtelen leírásba („Ba***a meg, de szép idő van!” – gondolja például az egyik figura). A Csendkút ráadásul mintha egyszerre akarna reális (lásd az események fent ismertetett rekonstruálása) és szürreális lenni (Gérecznek rendszeresen megjelenik édesapja szelleme) – a végeredmény azonban ehelyett valami kifejezetten zavarba ejtő keverék lesz.

A tisztázatlan, kusza alkotói szándékok miatt tehát a film teljesen félresiklik (a valószínűleg a csendkút asszociációját felkelteni hivatott pottyanó hangok is valami egészen mást juttatnak az eszünkbe). A zavart fokozza, hogy a mű időnként zongorazenével kísért némafilmbe vált át, sokszor pedig Gérecz Attila verseit olvassák fel a képsorok aláfestéseként. Egy filmnek azonban meg kell haladnia a Vers mindenkinek érzését: Gérecz verseit a néző maga is el tudja olvasni (a költőnek saját honlapot is létrehoztak tisztelői, és versei több kiadásban is megjelentek). Hasonló okból félresikerült ötlet a már említett fiktív jegyzőkönyv: az eseményeket nem leírni kellett volna, henem ábrázolni.

A Csendkútnak hiteles atmoszférát sem sikerült teremtenie. Olvashattunk róla, hogy a film már a forgatás közben esett el bizonyos támogatásoktól – a pénzhiányt leginkább a látvány sínylette meg: neutrális, jellegtelen lett a környezet, pedig eredeti helyszíneken is forgattak (például a váci fegyházban).

A Mansfeldhez hasonlóan a Csendkút az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjának kíván emléket állítani – mozgóképes portréját megrajzolva. Csakhogy a film a Mansfeld helyett inkább egy másik, sokkal kevésbé sikerült 56-os alkotásra, a Liberté ’56-ra emlékeztet. A félresikott Csendkút helyett figyeljünk inkább Pozsgai egy másik ötletére, amely jelenleg is fut a Magyar Televízió műsorán Tűzvonalban címmel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9177