KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/szeptember
KRÓNIKA
• Hirsch Tibor: Egy látó, egy látás Hernádi Gyula (1926-2005)

• Takács Ferenc: A rend és a káosz Altman Amerikája
• Pápai Zsolt: Hurrápesszimizmus Altman zsánerei
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A denevér árnyéka Batman a mozivásznon
• Géczi Zoltán: Batman: Újratöltve Batman: Kezdődik!
• Kovács Marcell: Elfújta a radioaktív szél Fantasztikus Négyes
• Nevelős Zoltán: Idegenek az éjszakában Éjszakai őrség

• Bikácsy Gergely: Kontraszex-történet Olasz érosz
• Varga Zoltán: Bestia az angyalban Kultuszmozi: Az állat
• Kemény György: A csendéletevő paróka Borowczyk és Lenica
• Kovács István: Szalmabáb-történelem Lengyel menyegzők
MAGYAR FILM
• Gelencsér Gábor: Kicsi és erős A rövidfilmes forma
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A betű éhe A Nagy Könyv
• Muhi Klára: Olvasópróba Beszélgetés a Nagy Könyvről
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Egy legendás filmkritikus Don Quijote köpenyében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Törékeny! A porcelánbaba
• Kubiszyn Viktor: A betépett szemszög Fekete kefe
• Csillag Márton: Óbudai társaskörhinta Kész cirkusz
• Köves Gábor: Citizen Wonka Charlie és a csokigyár
• Teszár Dávid: Hiszem, ha látom Ong-bak
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: A titkok kulcsa
• Vaskó Péter: A sziget
• Géczi Zoltán: Fekete víz
• Vajda Judit: Lélektől lélekig
• Greff András: Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai
• Köves Gábor: A rettegés háza
• Simonyi Balázs: Kicsi kocsi

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hogyan legyél jó feleség?

Vajda Judit

La bonne épouse – francia, 2020. Rendezte: Martin Provost. Írta: Séverine Werba. Kép: Guillaume Schiffmann. Zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Juliette Binoche (Paulette), Yolande Moreau (Gilberte), Noémie Lvovsky (Marie-Thérèse), Edouard Baer (André), Marie Zabukovec (Annie). Gyártó: Les Films du Kiosque / Orange Studio. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 100 perc.

 

A filmesek szerteágazó érdeklődésének és a női egyenjogúság térnyerésének hála olyan meglepő történelmi tényekről is tudomást szerezhetünk, mint hogy Svájcban a 70-es évek elején a nőknek még nem volt szavazati joguk (A nőkért). Egy ehhez hasonló szégyenfoltról rántja le a leplet Martin Provost friss munkája is, ami egy olyan, egészen a 60-as évek végéig valóban létező lányneveldét mutat be, ahol a kamaszlányok azt tanulhatták meg, hogyan lehetnek saját vágyaikról lemondó háztartási alkalmazottak.

A Hogyan legyél jó feleség?-ben mindez karikatúraszerűen, elrajzolt figurákkal a középpontban jelenik meg. Az intézményt vezető életnagyságú Barbie baba, a hallgatókat nyálcsorgatva figyelő kéjenc férje és főzést oktató sógornője, a szőke óriáscsecsemő alakjánál némileg árnyaltabbak az iskolába járó lányok karakterei. A szexuális szabadossággal tüntető vamp és az elnyomott penészvirág mellett így kapunk egy bimbózó leszbikus kapcsolatot is.

Sajnos mindez leírva jobban hangzik, mint ahogy a vásznon feltűnik. A forgatókönyv ugyanis nélkülöz minden finomságot, miközben kizárólag a fordulatokra koncentrál, a jellemfejlődést figyelmen kívül hagyva. Így aztán aki mélységesen hitt a tökéletes feleséggé válás tudományában, egyszer csak feminista hőssé válik, aki addig hallani sem akart barátnője szerelméről, váratlanul viszonozza az érzelmeit, és aki addig megcsalatva érezte magát, búját feledve kivirul. Ez sokáig nem is okoz fennakadást, hiszen nem ritkák a felszínes filmek, így maradhatna a Hogyan legyél jó feleség? is egy csinos kosztümökben és retró sminkben-frizurában életre keltett képeskönyv egy visszás társadalmi jelenségről. Csakhogy a végére valakinek nagyon elgurult a gyógyszere, és a film egyik pillanatról a másikra musicalbe vált – ami addig unalmas és jellegtelen volt, egy csapásra szürreálissá válik. Ízlés dolga, hogy melyiket találjuk riasztóbbnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14511