KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oltalom

Alföldi Nóra

Riparo – francia-olasz, 2007. Rendezte és írta: Marco S. Puccioni. Szereplők: Maria de Medeiros (Anna), Antonia Liskova (Mara), Gisella Burinato, Vitaliano Trevisan. Kép: Tarek Ben Abdallah. Zene: Cristiano Fracaro. Gyártó: Adesif Productions / Intelfilm S.r.l. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 98 perc.

 

A legalapvetőbb gender közhely isteni alapanyag lehet egy pikáns 21. századi melodrámához; a tétel szerint ugyanis nő-nő, férfi-férfi viszonyában, bár a felek nincsenek birtokában azon szimbolikus szerveknek, mely a kapcsolaton belül egyértelműen a domináns vagy éppen a passzív oldalra szorítaná őket, mégis kijelölik szerepköreiket: az egyik fél a „femme”, a másik a „butch” maszkjába bújik, valaki tehát olyan álcát ölt, amely nem a természetes neméből fakad.

Marco S. Puccioni filmje ezt a problémakört exponálja, a szaftosnak ígérkező mélylélek-búvárkodását azonban meglepően szárazan ecseteli, túlságosan is közhelyes konfliktusokkal és provinciális eszközökkel tartja a silányabb minőségű háztartási melodrámák színvonalán. Főhősei Anna és Mara, törékeny kapcsolatuk zavaró tényezőjét pedig egy harmadik ember, a marokkói Anis képezi, ki potyautasként csapódott hozzájuk vakációjuk során. A gondoskodási mániában szenvedő („femme”) Anna befogadja a fiatal arab srácot, ki iránt az eleinte idegenkedő, a párkapcsolatban eddig inkább a férfi szerepet betöltő („butch”) Mara zavaros érzéseket kezd táplálni. Puccioni ezt az izgalmas helyzetet több nézőpontból, de kissé gondatlanul járja körbe, alkalmanként osztálykülönbségek közti problémák mögé igyekszik rejteni, a lélekrajzot az olasz ipari város sivár helyszíneinek monoton váltakoztatásával maszatolja, szereplői árnyalását pedig a legelemibb attribútumok felsorakoztatásával intézi el: Mara férfias oldala atléta, tornacipő és sör által hangsúlyozódik, Anna nőiességének garanciája pedig Maria de Medeiros gyönyörűen öregedő babaarca.

Az Oltalom olyan, mint az olasz vidék újépítésű, regionális jellegeket hangsúlyozó házai – kínosan precíz arányok jellemzik, élesen metszett részletek díszítik, szögletes és puritán, úgy tetszik mintha egy reneszánsz perspektívamániás mester tervei alapján készült volna. Szépséghibája csupán annyi, hogy panel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9856