KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az OSS 117 jelenti

Herpai Gergely

 

A hatvanas-hetvenes években a James Bond regények és filmek hatalmas népszerűsége nyomán rengeteg puhafedelű kémregény sorozat írója próbálta Fleming stílusát utánozni – a legtöbbször elég szánalmas eredménnyel. A francia Jean Bruce és az általa kiagyalt OSS 117-es ügynök kalandjai talán azért tekinthetők kivételnek, mert az első regény (Ici OSS 117) még Fleming ’53-as Casino Royale-ja előtt, 1949-ben jelent meg. Az amerikai titkosszolgálatnak dolgozó OSS 117, alias Hubert Bonassseur de la Bath persze éppolyan macho és cinikus szuperférfi, mint James Bond, viszont megbízatásai egyszerre reálisabbak és hihetetlenebbek is.

Az OSS 117 ugyanis nem valamilyen képzelt, kitalált ellenség, hanem mindig az orosz titkosszolgálat ellen dolgozott. Bonddal ellentétben kevésbé akciódús és romantikus feladatokat hajtott végre: a kémkedés nála a legtöbbször igazi beépülést, diverziót és szabotázst jelentett. Másrészről viszont Bath gyakran jóval kegyetlenebb, embertelenebb körülményeket jelentő munkákat is elvállalt: az egyik regényben például képes volt egy szibériai gulágba bejutni, és annak minden borzalmát elviselni, csak hogy valakit megszöktessen. A Bond kalandjaira emlékeztető túlzások persze Bruce regényeit is jellemzik: a Cary Grantre hasonlító Hubertért is döglenek a nők, minden extrém helyzetből élve kikerül, és még sorolhatnánk a szokásos kliséket.

A hatvanas években, a James Bond filmek sikere nyomán, Frederic Forrest főszereplésével az OSS 117-es ügynök kalandjaiból is készültek filmek – persze jóval szerényebb sikerrel. Ennek ellenére a regények nem fuccsoltak be, hanem Bruce halála után a felesége, Josette folytatta az HBB kalandjait. A hetvenes-nyolcvanas években az akkori trend miatt az OSS 117 regények meglehetősen hardcore erotikus irányba mentek el, ahol a (gyakran erőszakosan) szexuális részek taglalása jóval hangsúlyosabb szerepet kapott. Később Josette Bruce megpróbált visszatérni a régi stílushoz, de férje sikerét sohasem tudta megismételni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 16. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2705