KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ígéret

Benke Attila

The Promise – amerikai-spanyol, 2016. Rendező: Terry George. Forgatókönyv: Terry George, Robin Swicord. Kép: Javier Aguirresarobe. Szereplők: Christian Bale (Chris), Oscar Isaac (Mikael), Charlotte Le Bon (Ana), Angela Sarafyan (Maral), Jean Reno (Fournet). Gyártó: Survival Pictures, Phoenix Pictures. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. 133 perc.

 

A dicstelen huszadik század leggyakrabban emlegetett népirtása a Holokauszt, ám sajnos más tömeggyilkosságokat is elkövettek politikai ideológiák nevében, amelyekről ritkábban készülnek nagyjátékfilmek. Ilyenek a második világháborút megelőző nankingi népirtás (Zhang Yimou: A háború virágai), az ukrán holodomor (George Mendeluk: Keserű aratás) vagy az „örmény holokauszt” az első világháború hajnalán (Atom Egoyan: Ararat). Ez utóbbit idézi fel Terry George ír rendező (Hotel Ruanda) legújabb történelmi melodrámája, Az ígéret.

Törökország mai napig próbálja tagadni a gyengélkedő Oszmán Birodalmat irányító nacionalista kormányzat 1915-ös rendelkezését, amely gyakorlatilag legalizálta az ország legnagyobb keresztény kisebbségének, az örmények lemészárlását. Ezt a kurrens közel-keleti menekültválságra is rímelő történelmi tragédiát Terry George koncepciója szerint populáris formában lehet behozni a köztudatba. Az ígéret centrumában így a naiv örmény medikus, Mikael, a Franciaországból népéhez visszatérő Ana és a pökhendi amerikai újságíró, Chris szerelmi háromszöge áll, mely sajnos sokszor háttérbe szorítja a fontos történelmi szálat. Mikael a főhős, akinek szembe kell néznie a borzalmakkal, ám meglehetősen súlytalan karakter, még Ana kegyeiért sem igazán kell küzdenie, ezért roppantmód unalmas is. A Christian Bale által eljátszott riválisa ellentmondásosabb figura, ám a nemes történelmi küldetés és Ana iránt érzett szerelme között őrlődő férfi csupán a Casablanca Rickjének halovány másolata, nem lesz belőle drámai hős vagy komoly rivális. Velük szemben az igazi gonoszt az egyoldalúan kegyetlennek ábrázolt oszmánok képviselik. Mindezekből Terry George csupán egy fájóan átlagos, kiszámítható és hatásvadász melodrámát tudott összehozni, egydimenziós romantikus hősökkel és néhány látványosabb csatajelenettel. Az örmény népirtás ennél sokkal komplexebb megközelítést érdemelne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13322