KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Nyilatkozat a Magyar Filmművészek Szövetségének XIII. Közgyűlése alkalmából
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Térerő Színház a filmbarlangban
• Horeczky Krisztina: Zérópont a Zónán belül Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Apák iskolája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Kriston László: Cobainesque Beszélgetés Gus Van Santtal

• Köves Gábor: A jövő mérnöke Wells-adaptációk
• Schubert Gusztáv: Marslakókra várva Média-frász
• Kömlődi Ferenc: A gyűlölet bolygói
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Ismeretlen szerző remekművei Masamune Shirow
• Kemény György: A vér színe Sin City mozgóképregény

• Varró Attila: Mese felnőtteknek Amerikai pornóklasszikusok
• Kubiszyn Viktor: A test démonai Nagisa Oshima: Az érzékek birodalma
• Zoltán Gábor: Metapornó Breillat női
FESZTIVÁL
• Báron György: Öreg város öreg fesztiválja Taormina
MULTIMÉDIA
• Fülöp József: Szellem a monitorból Top Talent Award 2005
KÖNYV
• Kelecsényi László: Formatan és stílustörténet Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
KRITIKA
• Schreiber András: Zombi-evolúció Holtak földje
• Kubiszyn Viktor: Érezd a ritmust Dig! - Ezt kapd ki!
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Hawaii, Oslo
• Vízer Balázs: Szerelmem nyara
• Susánszky Iván: Szahara
• Csillag Márton: Csontdaráló
• Mátyás Péter: Elszabott frigy
• Nevelős Zoltán: Sky kapitány és a holnap világa
• Greff András: Anyád napja
• Ardai Zoltán: Narco
• Parádi Orsolya: Jack és Rose balladája

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lövés a fejbe, öt a testbe

Turcsányi Sándor

Nagy kazlakban áll az előzmény. Nyilván nincs is olyan Láttuk még, ami nem inkább Láttuk már lenne... Így kedvencem, a műtörténeti áttekintés következik. Pláne mert se szeri, se száma az olyan opuszoknak, amelyekben a mi jó amerikai emberünk gyötrődik a mi rossz amerikai emberünkkel, míg a háttérben a piramisok között lepedőbe öltözött fura figurák futkosnak avagy kicsi, tranzisztoros, sárga törpék tépik egymás haját a nyeregvasút alatt, miközben az eukaliptuszleveleket csendesen rágcsálja az egzotikum. Ám ezen az ún. kihelyezett irányon belül is gyakorinak számít az angolországi kiszállás. Világos, ott még tudnak beszélni az emberek.

Láttam még John Wayne tán utolsóelőtti filmjét. Lő, mint a bolondóra, lehet, hogy nem ez volt a címe, de erről szólt. Átjött egy rosszfiúért odaátról, és az angolok (akkor épp Sir Richard Attenborough vezetésével) tutyimutyi képpel asszisztáltak a hazaszállításhoz. Most Harvey Keitel jön át, de meglepő módon nem csak ennyi a különbség. Más az elővezetés. Akkor szép, ibuszos londoni képek voltak: Tower és Buckingham Palace, és a veterán egy piros emeletes busz tetejéről ugrott a bumfordi taxira. Tárgyalt opuszunkban a hős a Crying Game, a Mezítelenül és más dúsan díjazott hasonló egyebek helyszíneire, díszletei közé érkezik. Ami közeli, az is lehet egzotikus. Ezek az angolok kocsmában isszák a sört, ordítoznak az esküvőjükön meg a meccsen, ha a United játszik. A rendező jól megtanulta a leckét: Manchester England, England – énekelték a Hairben. És ha énekelték, akkor bizonyára igaz is.

Vajon sikerül-e... Sikerül. A jó Harveynak ne sikerülne? Bár köztünk szólva neki se könnyű. Alighanem csalja otthon az asszony. S ezért, meg a valósághű előadásmód kedvéért tízpercenként telefonál Amerikába. Olyan ügyesen használja ezt az elmés kis szerkezetet, mintha nem is Mr. Bell, hanem Mr. Bill találta volna fel (ezt is).

A magyar cím – Egy lövés a fejbe, öt a testbe – egyébként megtévesztő. A fejbe semmi nem megy. Az tök üres, és az is marad. Örökre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1154