KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Simpson család

Csillag Márton

The Simpsons – amerikai, 2007. Rendezte: David Silderman. Írta: Matt Groenig, James L. Brooks és sokan mások. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: 20th Century Fox / Gracia Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 87 perc.

 

Azok után, hogy egy szedett-vedett kazah riporter betolakodhatott az Egyesült Államok szívébe, és ott kifigyelhette az amerikai néplélek legkisebb rezdüléseit, szükségesnek látszott, hogy a világ autentikus forrásból is értesüljön az Újvilág általános állapotjáról. Az 1989-ben képernyőre született Simpson család a keményvonalas iróniát gyakorló trónkövetelők (Beavis és Butthead, 1993; South Park, 1997) megjelenéséig egyeduralkodó volt az animációs szocio-sitcomok mezőnyében, és a versenytársak sem tudtak csorbítani fájóan őszinte, az általános morális válságot a család mint társadalmi sejt szintjén bemutató humorán, mely 397 epizódon keresztül makulátlanul csillogott képernyőinken. Most, hogy a Bush-kormányzat belső kritikája a nemzetközi publikumot is eléri, boldog-boldogtalan dokumentumfilmet forgat, és a hollywoodi sztárok gyakrabban járnak politikai gyűlésekre, mint logopédushoz, eljött a pillanat, hogy a közép-nyugati családfő prototípusát adó Homer Simpson is szembeszálljon a szövetségi gonosszal.

A Simpson család mozifilm legnagyobb erénye, hogy – bár változott a képarány – az alkotók nem adták fel a tévésorozat dramaturgiáját, és az ömlengős nagyjelenetek helyett megint a helyzetkomikumon van a hangsúly, amely – mint tudjuk – Simpsonék esetében olyan létszükséglet, mint a családi pótlék vagy a tévéújság. Ha pedig akad egy romantikus-tanulságos nagyjelenet, a szereplők tíz perccel később egy beszólással még az emlékét is a földbe döngölik. És bár a történetből adódóan (a korrupt Környezetvédelmi Ügynökség hermetikusan elzárja a világtól a halálra ítélt Springfield lakosságát) számos nagyjelenetre lenne ok, a világmagyarázat helyett a főszereplő az emberi gyarlóság, a kézzel rajzolt 2D-animáció és a remény, mely utoljára hal meg. A Simpson család nem remekmű, de sajnos nem is emlékezetes alkotás, az alkotók ugyanis saját hibájukba estek: a film olyan pergő és szórakoztató, mint a húszperces tévéepizódok, így nem is tűnik többnek azoknál.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9118