KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszaka az éterben

Koltai Ágnes

 

Ha valaki Kracauer szellemében megírná a mai lengyel film történetét, könnyedén kimutathatná, milyen összefüggés van a tartós társadalmi-gazdasági válság és az új típusú, morális konfliktusokra érzékeny, publicisztikus filmek születése között. A hetvenes évek közepén-végén bemutatkozó, fiatal, jobbára elsőfilmes rendezők – Kie¶lowski, Falk, Holland, Kijowski, Kidawa, Piwowski, Zygadło – könyörtelenül pontosan ábrázolták (a „kisembertől” a funkcionáriusig bezárólag) a társadalom elbizonytalanodását, értékvesztését, morális válságát. Mintha beértek volna a morál-filozófus Zanussi erkölcsi tantörténetei, vagy ami 5–10 évvel ezelőtt elvont filozofálgatásnak tűnt, az ma az általános életérzés? Talán..., de kétségtelen, hogy Zanussi Védőszínekje – Wajda Érzéstelenítés nélküljével együtt – a forrásvidéke a hétköznapok felé forduló „új lengyel filmművészetnek”. Kie¶lowski Amatőre úgy tetszik, máig felülmúlhatatlan remeke a mindennapok kisszerű csatározásaiból, apróbb-cseprőbb kudarcaiból szőtt történeteknek.

Az Amatőrhöz hasonlóan letisztult, szomorkásan higgadt film az Éjszaka az éterben is. Hőse a Rádiótelefon című, éjféltől hajnali ötig élő lelki segélyszolgálat műsorvezetője, megtörik az elviselhetetlen terhek súlya alatt. Éjszakánként „egyenesben” hallgatja a segélykérő hívásokat, s egyre reménytelenebbül, kétségbeesetten kapkodva próbál vigaszt és tanácsot adni a zaklatott, kisiklott életű telefonálóknak. Jan a lehetetlenre vállalkozott: azoknak szeretne segíteni, akiket a közönyös társadalom és a tudományos tolvajnyelvet beszélő pszichiáterek „leírtak”. (A film legkíméletlenebb jelenete, amikor egy szakember, egy pszichológus latin szakkifejezésekkel árasztja el a szerencsétlen telefonálót.) Nem betegek emelik fel a készüléket, „csak” iszákosok, tépett idegrendszerű, fáradt emberek, akik nem találják a helyüket a világban, de Jannak mindössze általánosságokra futja...

Zygadło nemcsak egy tehetetlenül vergődő értelmiségi kálváriáját ábrázolja, hanem a személytelen kommunikációs eszközök rabságába hajtott emberét is. Az Éjszaka az éterben nem tételdráma. Árnyalt figurái, tragikus-ironikus mellékszálai, az éjszakák súlyát és a nappalok tovaröppenő reményeit érzékeltető különös fényjátékok a rendező formaérzékéről tanúskodnak. De elsősorban: a színészek filmje. A gumiarcú Roman Wilhelmi (már az Érzéstelenítés nélkülben is felfigyelhettünk rá, ő játszotta a kiégett, cinikus jó barátot) vibráló érzékenységgel alakítja a csupa ideg rádióst. S feltűnik a filmben a hetvenes évek lengyel színészcsillaga, Jerzy Stuhr (az amatőr!), elmesél egy viccet, és idült alkoholistákhoz illően csuklik egyet; ebben a nem egészen tízmondatos szerepben egy hátborzongató dráma sejlik fel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6841