KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ted 2.

Varró Attila

Ted 2. – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Seth MacFarlane. Kép: Michael Barrett. Zene: Walter Murphy. Szereplők: Mark Wahlberg (John), Amanda Seyfried (Samantha), Jessica Barth (Tami-Lynn), Morgan Freeman (Meighan). Gyártó: Bluegrass Films / Fuzzy Door Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.

Elgondolkodtató, hogy a megelevenedett gyerekjátékokról szóló filmek horrortól komédiáig miért ragaszkodnak makacsul a férfinemhez: mai napig nem sok film készült sráckoleszba szabadult Körfűris Barbie-ról vagy elsőbálon életre kelő Én Kicsi Punimról, miközben a filmtörténet hemzseg az ölben ágaskodó hasbeszélő-bábuktól, kisszobák rejtekén felhorgadt fiú-játékszerektől, és férfigazdákkal összenőtt szőrös ösztönállatkáktól. Utóbbi csoport Harvey-tól Hódkórosig terjedő táborát gazdagítja 2012 óta Ted, a mocskos szájú plüssmacsó, aki öntörvényű péniszpótlékként gátolja harmincas villámtesóját a felelősségteljes férfilét elérésében. Míg azonban Seth MacFarlane szubverzív világának álomgyári megszelídítése három éve a kamaszkor meghaladása mellett tette le voksát, az idei folytatás első pillanatban megfosztja főhősét a felnőtt jövő zálogát jelentő feleségtől és boldogan megtér a soha véget nem érő gyerekkor Seholországába.

Az új mesében immár dühöng a pánpéter-szindróma: a központi tét ezúttal éppen az örökgyerek Ted teljes jogú ember-mivoltának törvényesítése, a párkapcsolati konfliktus (való életben is népszerű) álmegoldását a babavállalás jelenti a reménytelenül infantilis mackó-maca párosnak, a lassan reumakorba lépő John pedig igazi álomnőjét egy gyermeteg ügyvédfruskában találja meg (akit Hollywood egyetlen húsvér anime-hősnője alakít) – majd az akciófinálé a Comic-Con felnőtt-játszóterének kavalkádjából vezet a happy endhez. Sajnálatos módon a film eszköztára is megragadt a kisiskolásnál: koherens történet helyett gegekből fércelt, háromepizódos élményfürdőt kínál, humora felforgatóból gyomorforgatóba vált, működőképes karakterek helyett beéri pármondatos cameo-megjelenésekkel (miközben minden percbe legalább három kurrens popkulturális utalást zsúfol). Tudjuk, egy játékmackó néha csak játékmackó, az idei Ted-re pedig duplán igaz lehet ez az állítás: nem több egy hajdan tökös szerzői karrier kiherélt, élettelen ondós bocsánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12357