KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Rectify

A bűnhődés senkiföldjén

Pernecker Dávid


Rectify – amerikai, 2013. Írta és készítette: Ray McKinnon. Kép: Paul M. Sommers. Zene: Gabriel Mann. Szereplők: Aden Young (Holden), J. Smith-Cameron (Janet), Luke Kirby (Jon). Gyártó: Gran Via Productions / Zip Works.


A kilencvenes években Daniel Holdent bűnösnek találták nemi erőszak és gyilkosság vádjában. Holden közel húsz évet ült magánzárkájában kivégzésére várva, mígnem egy DNS-vizsgálat bebizonyította, hogy feltehetően nem ő volt a gyilkos erőszaktevő. Holden új életre ítéltetett, mely a gyilkosság emlékétől sokkolt szülővárosában szinte a lehetetlennel egyenértékű.

Annak ellenére, hogy Deadwoodból és a Kemény motorosokból ismert Ray McKinnon sorozatát az amerikai igazságszolgáltatás hasonlóan elhamarkodott ítéletei inspirálták, McKinnon az egyszerre tragikus és örömteli műhibaperek egyértelmű szociopolitikai kritikájánál sokkal többet hoz ki Holden történetéből, hisz a Rectify (Helyesbítés) már most – második évadának felénél járva – a televíziózás történetének egyik legrészletesebb karakter- és moralitástanulmányává vált.

McKinnon két olyan egymásba hajló cselekményszálat bontogat, melyek az Aden Young által lenyűgözően megformált Holden személyisége köré fonódnak. Egyik fontos kérdése nyilvánvalóan az, hogy ha valóban nem Holden követte el a gyilkosságot, akkor ki tette? Ez a szál azonban következetesen elhalványodik, a Rectify ezáltal pedig meghökkentően szembefordul a hasonló témákat taglaló bűnügyi sorozatokkal. A feloldatlan borzalom mégis képes végig feszültségben tartani a cselekményt, folyamatosan elbizonytalanítva a felemelően lassú történet lényegesebb aspektusát, mely Holden beilleszkedésének megdöbbentően intim kálváriája.

A Rectify ugyanis egy olyan ember története, akit fonákjára forduló sorsa a halálból taszít az élet ismeretlenségébe. A húsz évet vesztett Holden időutazó, aki felnőtt fejjel is gyermekien szembesül a kéretlenül jelenévé vált jövővel. A DVD-lejátszóba dugott Tökéletlen idők egyszerre idéz számára fantasztikumot és nosztalgikus merengést, az autóbelsők lekerekítetté váló műszerfalában pedig ott rejlik a börtönévek mozdulatlan üressége. Az idő megfoghatatlan múlása a soha nem látott ráncokban bújik meg, míg a gyermekkort idéző játékkonzol és walkman kézzelfoghatóvá teszi a rég elfeledett múltat. A Rectify meditáció az időfogalom relativitásáról, melyben a milliónyi tovaszálló töredékpillanat fájdalmasan mosódik össze a múlhatatlannal. Húsz év ugyanis nem elég ahhoz, hogy a halott lány emléke megfakuljon, s noha Holden hivatalosan vétlen a gyilkosságban, a lakosok ezt leginkább kételkedve fogadják, megkeserítve ezzel Holden és családja életét. Ő azonban mindezen megpróbál felülemelkedni.

A Rectify kontempláció a moralitásról, melyben az empátia és az önfeláldozás nem csupán elhasznált szavak, hanem könnyekig megható vaskos tettek képében jelennek meg, a keresztényi segedelem pedig túllép a hittanórák egyszeregyén. Holden megkeresztelkedése nem újjászületés az Úrban, hanem egy olyan ember kapaszkodója, aki bármit megtenne azért, hogy mindenkit – köztük saját magát is – kiengeszteljen a múlt fájdalmaiért. Holden csak jót akar, békét, nyugalmat, ugyanakkor mindezt önzetlenül, túllépve embertársai erkölcsi korlátain és felebaráti rohadékságukon. Az újrakezdésben botladozó Holden infantilis bölcs, egy olyan zavart szent, aki haragtól vakított ítélkezések miatt ült börtönben, s aki a másodpercek közti időt számolva rádöbbent az ítélkezés értelmetlenségére. Biblikus alakká válik, aki az őt kómába rugdosó sutyerákot is képes megmenteni a börtöntől csak azért, hogy végre véget vessen a város életét meghatározó gyűlöletnek.

McKinnon sorozatában a bűnhődés sokarcú fogalom. Holden hiábavaló büntetésének és újrakezdésének tortúrájában az identitás elvesztésének rémálma a megvilágosodás pillanataival vegyül. A társas magány egyszerre észveszejtő szörnyalak és az elvonultság zen állapota, melyben a tehetetlen és viszonzatlan jóakarat fájdalmas feloldozásig vezet. McKinnon Holden megtisztulásának történetében mindig meglátja a szépséget, a hangsúlyt a spirituális nyugodalom kutatására helyezi, nem pedig materiális sunyiságra. Mindezt pedig úgy teszi, hogy közben egy percig sem prédikál. A Rectify túlmutat saját magán. Bensőséges és elmélyítő élmény, melynek hatására új értelmet nyernek az olyan jelentéktelen dolgok, mint a napfelkelte, egy ajtó nyikorgása, vagy a frissen vágott fű illata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11696