KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Bori Erzsébet: Cigányutak Roma-dokumentum
• Örkény Antal: Cigány film vagy roma film? Dallastól a Nyóckerig
• Varró Szilvia: Romák a képernyőn Sötét hírek
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Táncórák és ütlegek Böszörményi és a cenzúra
• Muhi Klára: Hogy fut ki alólunk egy világ Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Hungler Tímea: Nem vagyunk szentek Beszélgetés Gárdos Péterrel

• Pápai Zsolt: Mozgókép-kalligráfia Martin Scorsese portréjához
• Kubiszyn Viktor: Bekattanva Taxisofőr
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Rémálom luxuskivitelben Sin City
• Kovács Marcell: Bűnös városok A Gotham–Sin City tengely
• Kubiszyn Viktor: A repülés művészete Galaxis útikalauz stopposoknak
• Köllő Killa: Címszavak a világmindenségből Útikalauz-változatok
TITANIC
• Varró Attila: Elveszett ártatlanság Titanic: anime a fedélzeten
• Vágvölgyi B. András: Ex Oriente: luxus

• Trosin Alekszandr: A gödörből Orosz filmipar
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A függetlenfilmezés diszkrét bája Székesfehérvár
DVD
• Gelencsér Gábor: Persona grata Bergman-filmek DVD-n

• Bíró Yvette: Bergman tánca Sarabande
KRITIKA
• Kolozsi László: Egészség-ügy Üvegfal
• Kárpáti György: Dupla dogma Még egy csók
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Pofonok földje
• Bori Erzsébet: Testvéred feleségét…
• Köves Gábor: A Richard Nixon-merénylet
• Földes András: Edukators
• Köves Gábor: Boogeyman
• Vajda Judit: Tangó és tulipán
• Vízer Balázs: Mennyei királyság
• Kárpáti György: Zöld határ
• Pápai Zsolt: Hitler titkárnője

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lövés a fejbe, öt a testbe

Turcsányi Sándor

Nagy kazlakban áll az előzmény. Nyilván nincs is olyan Láttuk még, ami nem inkább Láttuk már lenne... Így kedvencem, a műtörténeti áttekintés következik. Pláne mert se szeri, se száma az olyan opuszoknak, amelyekben a mi jó amerikai emberünk gyötrődik a mi rossz amerikai emberünkkel, míg a háttérben a piramisok között lepedőbe öltözött fura figurák futkosnak avagy kicsi, tranzisztoros, sárga törpék tépik egymás haját a nyeregvasút alatt, miközben az eukaliptuszleveleket csendesen rágcsálja az egzotikum. Ám ezen az ún. kihelyezett irányon belül is gyakorinak számít az angolországi kiszállás. Világos, ott még tudnak beszélni az emberek.

Láttam még John Wayne tán utolsóelőtti filmjét. Lő, mint a bolondóra, lehet, hogy nem ez volt a címe, de erről szólt. Átjött egy rosszfiúért odaátról, és az angolok (akkor épp Sir Richard Attenborough vezetésével) tutyimutyi képpel asszisztáltak a hazaszállításhoz. Most Harvey Keitel jön át, de meglepő módon nem csak ennyi a különbség. Más az elővezetés. Akkor szép, ibuszos londoni képek voltak: Tower és Buckingham Palace, és a veterán egy piros emeletes busz tetejéről ugrott a bumfordi taxira. Tárgyalt opuszunkban a hős a Crying Game, a Mezítelenül és más dúsan díjazott hasonló egyebek helyszíneire, díszletei közé érkezik. Ami közeli, az is lehet egzotikus. Ezek az angolok kocsmában isszák a sört, ordítoznak az esküvőjükön meg a meccsen, ha a United játszik. A rendező jól megtanulta a leckét: Manchester England, England – énekelték a Hairben. És ha énekelték, akkor bizonyára igaz is.

Vajon sikerül-e... Sikerül. A jó Harveynak ne sikerülne? Bár köztünk szólva neki se könnyű. Alighanem csalja otthon az asszony. S ezért, meg a valósághű előadásmód kedvéért tízpercenként telefonál Amerikába. Olyan ügyesen használja ezt az elmés kis szerkezetet, mintha nem is Mr. Bell, hanem Mr. Bill találta volna fel (ezt is).

A magyar cím – Egy lövés a fejbe, öt a testbe – egyébként megtévesztő. A fejbe semmi nem megy. Az tök üres, és az is marad. Örökre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1154