KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Engedj be

Varró Attila

Låt den rätte komma in – svéd, 2008. Rendezte: Tomas Alfredson. Írta: John Ajvide Lindqvist. Kép: Hoyte Van Hoytema. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Kare Hedebrant (Oskar), Lina Leandersson (Eli), Per Ragnar (Hakan), Henrik Dahl (Erik). Gyártó: EFTI. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 115 perc.

 

 

Tekintve, hogy Svédország közel egyötöde a sarkkörtől északra található, igen meglepő, hogy a szűkös helyi horrortermés tekintélyes része évtizedek óta az urbánus slasher műfajából kerül ki – miközben a mozi-vámpíroknak egészen az elmúlt évekig kellett várniuk arra, hogy végre megvessék lábukat a hónapokig tartó svéd éjszaka hófedte földjén. Szemben az európai rémfilm hőskora idején készült koprodukciós vámpírnő-opuszokkal (A pornográf szűz, A halál álma), az eleddig három saját nagyjátékfilmmel büszkélkedő svéd vámpírfilm határozott nemzeti vonásokkal bír és a bejáratott eurovíziós klisék fülledt gótikájának hátat fordítva inkább a fagyos, bergmani csendre szavaz. Legyen szó a zsánerindító Zúzmarás anya-lány párosáról vagy az idei Vampyrer vérnővéreiről, serdülőkorból kikerült hősei számára a vérszívás egyfajta alternatív életformaként nyilvánul meg a családi/baráti/közösségi kapcsolatok kopár hétköznapjaival szemben – mintha csak a svéd átlagélet jéghidegét kizárólag élőhalottá dermedve lehetne elviselni.

A három film vitathatatlan aranyérmesét jelentő Engedj be nem csupán azért számít a legdermesztőbbnek a triumvirátusból, mert egy 12 éves kisfiút állít ezen egzisztencialista válaszút elé (aki a szomszédba beköltözött több száz éves vámpírgyermek személyében találja meg egyetlen társát, önfeláldozó segítőjét, végül örök szerelmét) – ráadásként egyértelmű jelekkel utal arra, hogy magányos főhőse máris helyrehozhatatlan érzelmi károkat szenvedett és potenciális sorozatgyilkosként néz a reménytelen jövőbe: üres óráiban halálesetekről szóló újságcikkeket rendezget albumába, füstmérgezésről olvasgat vagy épp kedvenc korabeli erőszakfilmjeiből idézget a tükör előtt Taxisofőrtől a Gyilkos túráig. A John Ajvide Lindqvist kabarékomikus bestselleréből, Thomas Alfredson vígjátékrendező által megrendezett rémfilm szerencsére nem a Tim Burton-trend groteszk giccsét vagy az Alkonyat-féle tini-románcok színpadias szívfájdalmát követte: szerzőpárosa inkább a skandináv telek hótiszta némaságát választotta, amelyben a legapróbb zajok is fülsüketítő erővel szólalnak meg és a néma sikolyok is messzire kihallatszanak a koponyákból. A végeredmény az ezredfordulós vámpírfilm Napfogyatkozása: gótikus látványmanírok helyett kocsonyaszagú, kihalt lakótelepek mértani terei, pergő akciómontázsok helyett szikár, kitartott állóképek és csendes átélezések, melodrámai túlzások helyett megrázóan hiteles érzelmi fordulatok – míg az Engedj be brutális erőszakkitörései rendre a képkereten kívül szorulnak, a pórusokon át kiszivárgó belső borzalmak betöltik a közelképeket, egészen a finálé véres megváltásáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9814