KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Rashevski tangó

Milán Gábor

 

Ül az ágyon Antoine, fáslival kötözi a kezét, és arra készül, hogy fölvegye a zsidó vallást egy lány miatt, aki szigorúan véve nem is zsidó, s amikor ezt eszébe juttatják, kis híján eltöri Antoine ujjait. Ül tehát Antoine a Talmud fölött, s nem veszi észre, hogy a fásli közben imaszíjként tekeredik a karja köré. Garbarski filmje arra keresi a választ, milyen zsidónak lenni a huszonegyedik századi belga diaszpórában. Van benne sok szerethető metafora, amilyen az iménti, és pár rosszabb, mint a címadó tangó, e generációkon átívelő családi hagyomány: megannyi kötöttség és tradíció, mégis csupa szabadság és szenvedély.

Rashevskiéknál váratlanul meghal a nagymama. Egyszeriben megkavarodik a család állóvize, ki-ki kénytelen elszámolni azzal, mi a viszonya valláshoz és hagyományhoz, ezen keresztül persze boldogsághoz, szerelemhez, halálhoz. Zsidó temetőben kell-e parcellát vásárolni? Öröklődik-e az idősek félelme a nácik visszatérésétől? Feldolgozhatók-e emlékeink a modern izraeli háborúkról, különösen, ha a barátnőnk arab? Nagyobb árulás-e lemondani a zsidó gyökerekről, mint a családot megtagadva Izraelbe szökni? A filmben felszínre kerül a diaszpóra számos problémája – a valódiak és a csináltak egyaránt. Szerethető, amikor könnyed és ironikus, kevésbé, amikor szenvelgő és meghatott.

Egy ponton félbeszakad a pészachi vacsora, mert a koncentrációs tábort is megjárt papa véletlenül rasszista megjegyzést tesz a siksze Isabelle-re. A zsenánt helyzetet az egyik unoka menti meg, mikor felhívja a figyelmet arra, mit is mondana jelen helyzetben a nagymama. Azt, hogy tangó, mi mást. Erre föl Jonathan, akit apja zongoristának szánt (épp ezért rühelli a zongorát és juszt is építésznek ment), a családi béke érdekében önmagán is erőt véve hangszerhez ül. Satöbbi, satöbbi.

Az élet bonyolult, de szép.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8464