KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fényjel a hídnál

Szentistványi Rita

 

Megtalálható itt minden, ami egy partizánfilmhez kell; szabotázsakciók, hídrobbantás, beépített ügynök és ellenügynök, félrevezető rádióüzenet, rossz német és rosszabb német, jó partizán és még jobb partizán. Az események a közhelyek törvényszerűségével követik egymást. Mihail Prudnyikov, a forgatókönyv szerzője azzal próbálja felcsigázni az érdeklődésünket, hogy a tét ezúttal egy gyermekotthon lakóinak élete. Csakhogy ezek a gyerekek visszatérnek a fasiszták által lezárt területre – nem kis gondot okozva a környéken tevékenykedő partizáncsoportnak. Prudnyikov nagyvonalúan azzal indokolja az otthon vezetőjének döntését, hogy a gyerekek nem ehetik el a falusiak elől az élelmet, a néző mégsem tudja elaltatni gyanúját: ha nem mennének vissza, nem lehetne látványosan harcolni a megmentésükért.

Abban a pillanatban, amikor világossá válik, hogy az alaphelyzet nem több, mint a hatásvadászat eszköze, fokozatosan érdektelenné válik a történet. A továbbiakban legfeljebb annak örülhetünk, hogy a szerepük szerint falatka kenyérért könyörgő gyerekek ma már nem tudnak hiteles mozdulattal kapni az ennivaló után. Ez viszont nem a film érdeme.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6865