KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezermilliárd dollár

Gáti Péter

Az 1982. évi nyugat-berlini filmfesztivál versenyen kívüli nagyágyúja a negyvenéves filmes múltra visszatekintő Henri Verneuil most látható alkotása volt. A neves francia rendező eleinte Robert Verney asszisztenseként dolgozott, majd dokumentumfilmekkel kezdte önálló pályafutását. Rendezései közül nálunk főleg Fernandel főszereplésével készült vígjátékai (Első számú közellenség; Apa lett a fiam) és izgalmas kalandfilmjei (Két nap az élet; I mint Ikarusz) arattak sikert.

Az Ezermilliárd dollár című film egy másfajta, Verneuiltől szokatlan gondolatrendszer terméke. Vígjáték helyett most krimibe oltott nagyszabású társadalomvizsgálatra vállalkozott a rendező, nem is titkolt filozófiai indíttatással. A megtörtént eseményeket is felhasználó történet Paul Kerjean újságíró igazságosztó harcát követi nyomon, azt a küzdelmet, amelyet egy mind több gazdasági, majd politikai hatalmat magához ragadó multinacionális cég ellen folytat. A kezdetben botrányszagú riporttéma az újságíró nyomozása révén egyre szövevényesebb és veszélyesebb üggyé válik. Verneuil hősének a későbbiekben már magánélete, sőt egzisztenciális léte is egybefonódik a nagy leleplezés körüli bonyodalmakkal, az általa megírni kívánt cikk következményeivel.

Ismerős, mert jellegzetesen századunkbeli mítosz újabb darabja ez a film, hiszen „ezermilliárd” változatban láthattuk már a tömegkommunikációs médium napszámosának kálváriáját. Verneuil azáltal „egyéníti” ezt a sorozatot, hogy alkotása filozófiájának alapmotívumává a világ sorsáért, az egyén szabadságáért való aggódást teszi. A legtöbb azonban, amit filmjében méltányolhatunk, az a meggyőződése, hogy az igazságnak mindig érvényt kell szerezni; Verneuilt ugyanis naiv, egysíkú humanizmusa megakadályozza abban, hogy művészileg hiteles ábrázolását adja ennek az aggódásnak, az újságíró küzdelmének.

Egyébként Paul Kerjean történetét talán nem is lehet befejezni. Amennyiben bátorságáért utoléri a hatalom bosszúja, a néző legyint – igen, így szokott lenni. Ha pedig – Verneuil értelmezését követve – az újságíró győz, és megjelenteti ominózus cikkét, bizony a néző akkor is csak legyint: hát változik ettől a világ? Gyanúnk szerint nem. A film is csupán arról győzött meg, hogy a nagyhalak továbbra is megeszik a kisebbeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6490