KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gésa

Mannhardt András

 

Van benne gengszterháború és lövöldözés, ám A gésa mégsem kalandfilm. Van benne szerelmi szál, de túl gyermeteg ahhoz, hogy komolyan vegyük. Egzotikus kirándulásnak, a harmincas évek japán alvilágára vetett futó pillantásnak pedig túlságosan hosszadalmas e film.

Nem hiszem, hogy földrészünkön e mű nagy közönségre számíthat. A bőkezűen adagolt hagyományos japán tánc- és énekbetétek között ugyanis legfeljebb azon tűnődhetünk, vajon megtartja-e gyermekét a megesett gésa; a leánykereskedő el tudja-e helyezni legújabb szeretőjét valamelyik előkelőbb bordélyházban. Felüdülést eközben csak a néhány valóban lendületes jelenet (mint például a pompás ragtime-tánc) vagy a nagy-néha széttáruló kimonók nyújtanak.

A cselekmény tehát folyik, folydogál, s az előadás kezd csendben unalomba fulladni, amikor megdöbbentő dolog történik: az egyik színész szeméből valódi könny buggyán ki hirtelen. S a néző itt elveszti biztonságérzetét. Annak, ami az ő szemében csak vontatott mese, van talán valami egészen más értelme is? S felötlik benne: lehet, hogy a vásznon már kezdettől fogva valami különös szertartás zajlik, leheletfinom, és az európai néző számára megfoghatatlan koreográfia szerint?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5589