KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elbaltázott nászéjszaka

Harmat György

San Franciscóban, a Jack Kerouacról elnevezett utcában van egy művészklub, ott adja elő Charlie – diaképek és zene kíséretével – rapre emlékeztető költeményeit. Charlie alakítója Mike Myers, akit Wayne-ként ismerünk az ő világából, ugyanazt a lökött figurát játssza most is, csak valamivel kevesebbet vigyorog, egy fokkal finomabb, kettővel érzelmesebb. Charlie félelmét a komoly párkapcsolattól dús képzelőereje támogatja: legutóbbi partnerében maffiózót sejtett, ezért szakított vele. Ki másba is szerethetne bele legközelebb, mint egy bájos henteslányba? Adott Charlie paranoiája, egy újságcikk keltette gyanú, aztán már hiába fogja a fejét: „fejszés gyilkost vettem feleségül” – ahogy az eredeti cím mondja René Clair egykori szerelmi komédiájára utalva (Boszorkányt vettem feleségül). A romantikus – a „crazy” – és a bűnügyi vígjáték műfaji sajátosságai készségesen olvadnak át egymásba, az alkotók ugyanis ügyesen használnak fel szokványt és újdonságot, újdonságnak mutatkozó szokványt és szokványnak mutatkozó újdonságot. Tartalmilag a legszellemesebb ötlet a beosztottja kívánságára a tévékrimik „vadzsaruját” eljátszó rendőrfőnök epizódja, formailag pedig a jelenetváltás sajátos módja: az egyik kép váratlanul foglalja el – először csak részben – a másik helyét, így egyszer például az az érzésünk támad, mintha a villamos betérne a szórakozóhelyre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1181