KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy bébiszitter naplója

Parádi Orsolya

The Nanny Diaries – amerikai, 2007. Rendezte: Shari Springer Berman és Robert Pulcini. Írta: Emma McLaughlin és Nicola Kraus regényéből Shari Springer Berman, Robert Pulcini. Kép: Terry Stacei. Zene: Mark Suozzo. Szereplők: Scarlett Johansson (Annie Braddock), Paul Giamatti (Mr. X), Laura Linney (Mrs. X), Donna Murphy (Judy Braddock), Alicia Keys (Lynette). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 106 perc.

 

Belső monológon alapuló, ironikus hangvételű, egy mai modern nő küzdelmeiről szóló bestsellerből romantikus vígjátékot forgatni nagy eséllyel kifizetődő vállalkozás. A naplóforma Bridget Jonesnál és Terézanyunál bevált, egzisztenciálisan még képlékeny helyzetű, főiskolát frissen végzett pályakeresőből pedig igen sok futkos világszerte, tehát szélesebb spektrumot érint a dadustörténet. Ha hozzászámítjuk még a teljes állásban dadát (szolid pótnagymama), bébisintért (szomszéd gimnazistalány), au-pairt (nyelveken szóló egyetemista), nörszöt (tetszőleges vízió) alkalmazó asszonyokat is, akikhez legalább annyira szól ez a piros esernyős Central Park-i Mary Poppins-átirat, lassan lefedjük a női nem minden szegmensét. Ami az érme másik oldalát illeti, Scarlett Johansson úgyis garantálja a hímnem érdekeltségét a mozipénztárnál.

A magyarul Dadusnapló címen megjelent könyv jó humorú, kritikus alaphangját az alkotók kissé kilúgozták, pótolták viszont az erős szereplőgárdával, valamint az üzenet – „Figyelj oda a gyerekedre!”, „Szeresd!”, és egy korábbi brosúrából az „Ismerd meg tenmagad!” – is megmaradt. Az antropológushallgató Annie bébiszitter anyjától eltérően továbbtanulna, ám a sors összehozza a milliomos Mrs. X-el és kisfiával, Bradley-vel: beköltözik a manhattani elit-apartmanba, és máris meggyűlik a baja a tomboló ötévessel. A figyelem- és szeretethiány lyukait csakhamar betömködi, sőt még Mrs. X-ben is maradandó nyomot hagy, plusz a helyes szomszéd fiúban és vice versa. A karót nyelt, férje hűtlenségéről erővel tudomást nem vevő feleség szerepében Laura Linney brillírozik; a gusztustalanul érzelemhiányos férjet pedig a kiváló Paul Giamatti kelti életre. Johansson problémáival lehet azonosulni, figurája természetes és diáklányos, ám néha kicsivel naivabban pillog, mint kellene. Hiába, ilyen ez a műfaj, és első az amerikai piac.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9360