KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy Kommunista Bankrablás

Barotányi Zoltán

 

A román Alexandru Solomon dokumentumfilmjének címe ezúttal tökéletesen árulkodó – a 75 perces alkotás beszámol Románia végtelennek tűnő sztálinista-totalitárius történelmének egyik legrejtélyesebb epizódjáról, a Román Nemzeti Bank pénzszállító autójának kirablásáról, az azt követő nyomozásról, a perről, no meg a megtorlásról. Mindehhez a szokott dokumentumfilmes eszközökön túl rendelkezésére áll egy igencsak konkrét történeti emlék: a Rekonstrukció című korabeli propagandafilm, amit a legfelsőbb pártvezetés instrukciójára, intenzív szekus kontroll mellett vettek fel – a vádlottak lelkes közreműködésével, akiknek ezért cserébe büntetésük enyhítését ígérték, amiből persze egy szót sem tartottak be (ahogy az a kirakatperek történetéből oly ismerős). Az alkotók kérdése mindenekelőtt az, hogy lehetséges-e az igazság kiderítése egy olyan közegben, ahol ennek a fogalomnak nincs is értelme. Még a sztálinista alapon klónozott kelet-európai bábállamok között is létezett egy abszurditási hierarchia – ebben alighanem Románia állt az élen, elvégre az életben maradt szemtanúk, szekusok és filmesek vallomásaiból olyan világ képe rajzolódik ki, ami még a Rákosi-kor társadalom- és politikatörténetének (továbbá az erre épülő folklórnak) ismeretében is meghökkenti a nézőt. Solomon-ék pontosan teszik fel a kérdést: mit is kezdhetett volna néhány magánember több millió lejjel – abban az időben, amikor a pénzt egyáltalán nem lehetett semmire elkölteni – pláne az azonnali lebukás veszélye nélkül. És végül kirajzolódik a vizsgálati koncepció, amelynek tökéletesen megfelel az összeszedett vádlottak szociológiai pozíciója: valamennyien zsidó származású, értelmiségi hátterű (alkalmanként ex-csekista) párttagok, akik úgymond cionista szervezkedésre használták volna a pénzt – ezt is ismerjük: akkoriban éppen a román párt zsidótlanítása (és magyar-mentesítése) volt soron. S ezzel szemben ott áll a csak zártkörű vetítésen bemutatott Rekonstrukció című ávós akciófilm, amelyben a vádlottak mindenféle ideológiai háttér nélküli lumpenek és paraziták. A vádlottak rég halottak, mi pedig csak az elénk tárt verziók egyforma hamisságát érzékeljük – s ezt talán a film legfőbb erényeként is felfoghatjuk – miközben abban a tekintetben is teljes bizonytalanságban maradunk, hogy egyáltalán megtörtént-e a legendás rablás vagy sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8528