KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidércnyomás

Schéry András

 

Vajon honnan jöhet a „rontás”, amely megbénítja a multinacionális óriásvállalat életét? Természetesen csak a multinacionális fejéből, melytől köztudottan bűzlik a hal; no meg a „pokoli torony” irodaépület mellett elterülő temetőből, akár a boldog emlékű Fantomas valamelyik históriájában („memento mori, kapitalizmus!”).

René-Victor Pilhes Rontás című sikeres regényét profi mozicsináló vette kézbe: Jean-Louis Bertucelli, aki vagy tíz évvel ezelőtt egy algériai faluról készített dokumentumfilmmel tűnt fel, utóbb pedig a divattémákkal kellemesen pikáns adagolásban kikevert kommersz műfajában rendezkedett be sorozatgyártásra.

Magára valamit is adó rendező manapság nem csinál krimit társadalomkritikai él nélkül. A Pilhes–Bertucelli Co. még rá is dob egy lapáttal az engesztelhetetlenségből: náluk már nem is a kapitalista társadalom intézményeinek képviselőit (politikusokat, rendőröket, bírákat) fenyegeti vész, hanem magukat a kapitalizmus technokratáit s fellegvárukat. A jól adjusztált leleplezés azonban csak egy szokványos circulus vitiosus-történetet tár fel. A rendező kezdetben habozni látszik az újmódi politikai krimi steril műanyagszaga és a társalgási színművek „életessége” között, később egyértelmű, boldog önfeledtséggel adja át magát a legvadabb grand guignolnak, majd végül pironkodva észbe kap, és „nem ér a nevem”-et kiált. Felvonultatja a mai francia filmgyártás hétköznapi arcú színészgárdáját, s ezzel máris felmentve érzi magát a karakterizálás esetleges kötelezettsége alól.

A Lidércnyomás magyar címmel a forgalmazás alkalmasint saját áruját szándékozott minősíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8022