KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csandra szekere

Gelencsér Gábor

Magyar, 2016. Rendezte: Vitézy László. Szereplők: Adorjáni Bálint, Székely B. Miklós, Reviczky Gábor. Forgalmazó: Megafilm. 93 perc.

 

Immár egy évtizede készíti állandó csapatával (Kálomista Gábor producer, Sz. Szabó István forgatókönyvíró, Markert Károly és Pap Ferenc operatőr, Csillag Manó vágó) és visszatérő színészeivel (így a Csandra szekerében is főszerepet alakító Adorjáni Bálinttal) a legtöbbször klasszikusok művei nyomán a Magyar Média Mecenatúra támogatásával forgatott tévéfilmjeit Vitézy László. A vállaltan a szélesebb közönségnek szóló, a művészi önkifejezést a kulturális ismeretterjesztésnek alárendelő munkák sorából kirajzolódik azért valamiféle szerzői gondolat. A történetek többsége népi-paraszti környezetben játszódik; gyakran több irodalmi művet kapcsol össze, így epizodikus szerkezetet ölt; szívesen idézi fel a kommunista diktatúra éveit. Formailag pedig – nyilván a szélesebb közönség megszólítása érdekében – visszatérő elem a narrátor alkalmazása.

A Csandra szekere mindezen ismérveket felsorakoztatja. A film Lakatos Menyhért három elbeszélése, a Füstös képek, az Akik élni akartak és a címadó Csandra szekere alapján készült. A történet falusi roma környezetben játszódik 1962-ben, s az egyik konfliktus a téglaégető vállalkozásba kezdő romák és az azt lenyúló helyi téesz között bontakozik ki. Ezt a történetet is többszörös narrátor keretezi: még a harmincas években kezdi el mesélni beteg unokájának a nagymama, majd a hatvanas években a főhős apja foglalja össze időről-időre az eseményeket, miközben ő maga is szereplője a történetnek. Fia, az egymásba öltött elbeszélések közös főhőse, az író alteregó figurája, a tanítóvá lett és magyar lánnyal házasuló fiatalember, akit mégis visszahúz közössége: előbb egy halottsiratáson vesz részt, ahol elcsábítja vonzó nővé serdült egykori tanítványa, majd részben önös érdekből, mivel felesége unszolására téglaházat szeretne építeni, ráveszi a telep lakóit, elevenítsék fel korábban űzött mesterségüket. A vállalkozás sikeres – annyira, hogy ezt a helyi politika már nem tűrheti. Minden marad a régiben…

A roma népszokások bemutatása, egy roma értelmiségi lelki küzdelme, meghasonlása, a Kádár-korszak képmutató hatalmi politikája – mindezek önmagukban fontos témák, érdemesek a népszerűsítésre. Az sem tűnik rossz megoldásnak, hogy a hiteles helyszínen, s néhány amatőrszereplőn kívül jórészt profi színészek keltik életre a karaktereket. S a narrátor sem csak a cselekmény megértését segíti, hanem egyúttal az író ízes mondatait közvetlenül is meg tudja szólaltatni. A mediális közeg és az alkotói szándék sem menti azonban a történetfűzés dramaturgiai következetlenségeit, az illusztratív lélekrajzot, a sztereotip karakterábrázolást, a folklórtól a melodrámán át a politikai tantörténetig ívelő igen eltérő szólamok szervetlen keveredését.

A hetvenes–nyolcvanas évek nevezetes televíziós műsora volt az egy-egy irodalmi művet népszerűsítő Nyitott könyv. Vitézy vállalkozásának ennyi érdeme lehet – már ha e filmek nyomán azok a bizonyos könyvek valóban kinyílnak…

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14130