KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A mentőcsapat

Varga Zoltán

The Rescuers – amerikai, 1977. Rendezte: Don Bluth, Milt Kahl, John Lounsbery, Wolfgang Reitherman, Art Stevens. Forgalmazó: BVHE. 75 perc.

Különleges helyet foglal el A mentőcsapat a Disney-animáció történetében. A Walt Disney halálát követő évtizedekben, a stúdió monopolhelyzetének meggyengülése során ez a bájos rajzfilm aratta a legnagyobb sikert, noha sem élénk reklámhadjárat, sem kiterjedt merchandise nem kísérte. A mentőcsapat lett a hattyúdala annak az animátor- és rendezőgárdának (a „kilenc öregúr”-ként emlegetett művészeknek), akik a klasszikus Disney-stílus kiérlelésében kulcsszerepet játszottak. Közülük Wolfgang Reitherman és – a bemutató előtt elhunyt – John Lounsberry a film rendezésében vett részt, míg Milt Kahl és Ollie Johnston egy-egy figurát animált: előbbi a Szörnyella DeFrászt megidéző intrikust, utóbbi az önportréként megformált idős macskát. A hatvanas évek eleje óta tervezett adaptáció Margery Sharp mesekönyveiből 1977-re készült el; a rajzfilm két kisegere a rágcsálók nemzetközi segítő szervezetének kötelékében vállalkozik arra, hogy egy palackba rejtett üzenet nyomába eredve megtalálják Pennyt, az elrabolt árva kislányt – a déli mocsárvidéken a hisztérikus Madame Medusa őt kényszeríti abba a barlangba, ahol kalózok kincse rejtezik. Földön, vízen, levegőben zajló kalandok kerekednek mindebből, mégsem a – mérsékelten izgalmas – kergetőzések és furfangos menekülések igazán megragadóak, hanem a főszereplő egérpár rokonszenves kettőse. Az óvatoskodó, babonás Bernard és a lelkes, bátor Bianca egymást kiegészítő ellentétei a karakteranimációt, a cselekményépítést és a humort egyaránt jól szolgálják. Bianca személyében a mentőszervezet magyar tagját (!) tisztelhetjük, akinek valóban Magyarországról elszármazott színésznő, a Macskarisztokraták anyacicáját is megszólaltató Eva Gabor kölcsönözte a hangját. A mentőcsapat a másodvonalbeli Disney-rajzfilmek közé tartozik – ott azonban az élbolyt erősíti.

Extrák: A film egyik betétdalának karaoke-változata mellett három kisfilm kapott helyet a DVD-n. A Disney-gonosztevőket nevetséges másfél percben felvillantó szösszenet mellett látható az 1952-es Vízi madarak Oscar-díjjal kitüntetett félórás természetfilmje, melynek csúcspontja Liszt Ferenc zenéjére vágja a madarak magányos és csoportos mozgását, repülését. A három vak muskétás 1936-os bizarr burleszkje pedig a fizikai törvényszerűségekre fittyet hányó rajzfilmgegek pazar példatára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13469