KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zoolander 2

Baski Sándor

Zoolander 2 – amerikai, 2016. Rendezte: Ben Stiller. Írtsa: Justin Theroux. Kép: Daniel Mindel. Szereplők: Ben Stiller (Zoolander), Owen Wilson (Hansel), Penélope Cruz (Valentina), Will Ferrell (Mugatu), Kristen Wiig (Alexanya). Gyártó: Red Hour Films / Scott Rudin Productions. Forgalmazó: UIP_Duna Film. Szinkronizált. 102 perc.

 

A kultusz hatósugarát bemérni talán a vígjátékok esetében a legnehezebb. A moziban csak mérsékelten sikeres filmek idővel, az újranézés hatására kicsi, de annál masszívabb rajongótáborokat termelhetnek ki, akik lelkesen idézgetik kedvenc poénjaikat a többi beavatottal összekacsintva.

A Zoolanderről sem tudható, pontosan mennyire épült be a köztudatba, és bár a moziban nem bukott meg, a bemutató szerencsétlen időzítése miatt – 9/11után pár héttel tartották a premierjét –, csak utólag futhatta ki magát. A mém-alapanyaggá válásban a legnagyobb szerepe talán a korszerűtlenségének lehetett – a 90-es évek divatvilágának kiparodizálásával alaposan elkéstek Ben Stillerék. A szatíra helyett így a totálisan idióta karakterek, az abszurdba hajló, l’art pour l’art poénok váltak a fő attrakcióvá, csak úgy, mint a szellemiségében és humorában rokon McKay-Ferrell produkciókban (A híres Ron Burgundy legendája, Taplógáz, Pancser Police).

A Zoolander második része is hasonló kottából készült, mint a közelmúlt kultvígjáték-folytatásai (Dumb és Dumber kettyó, Anchorman: A legenda folytatódik), vagyis a legfőbb cél a rajongók kiszolgálása, az eredeti kultuszának ápolása volt. A kémthriller vázra felhúzott komédia a többet, harsányabbat, látványosabbat elvét követve Rómába teszi át a helyszínt, megsokszorozza a vendégcelebek számát, és az első rész visszatérő poénjait kivétel nélkül továbbgörgeti. A célt érő és az elhibázott poénok aránya hasonlóan alakul, mint az eredetiben – és ezúttal is Will Ferrell lopja el a show-t –, még ha a keményvonalas rajongók egy részének nehéz is lehet szembesülni azzal, hogy blődség tekintetében nincs különbség a két film közt. A Zoolander 2 legnagyobb szexepilje, hogy nem szégyelli az olcsó eszközöket, sőt kigúnyolja a hipszter-mentalitást, amely már csak a szarkazmus szűrőjén képes látni a világot, és rajongását is kényszeresen posztmodern iróniába burkolja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12684